Bérlés, vagy birtoklás?
Talán nem kizárólag engem foglalkoztat a címben feltett kérdés, mindenesetre Richárddal például már második éve vissza-visszatérően nyúzzuk egymást a pro és kontra érvekkel.
Például ilyenekkel: drága – megfizethető; babusgatni kell – beszállsz és mész; nincs, amikor kell – mindig rendelkezésre áll, kihasználatlan – kényelmes; stb.
Amikor tehát ezeket a sorokat írom, megint a címben jelzett kérdés motoszkál a fejemben. Ugyanis a Mocó hivatalos (?) szezonkezdet-számlálója 2 hónapot és 21 napot jelez, ami önmagában véve is egy örökkévalóságnak tűnik, de ha ehhez még hozzávesszük, hogy akkortájt tulajdonképpen alig kászálódunk ki a februárból – amikor is bérhajót bajosan találunk -, nos, akkor szerintem sajnos még vagy 2 hónapot hozzáadhatunk a számításainkhoz, ha charterhajózásban gondolkodunk. 🙁
Ez pedig nagyon rosszul hangzik, de tény. Hiszen szezonról szezonra azt látjuk, hogy a chartercégek a megszállottakra nem alapoznak üzletet (azoknak ugye úgyis van saját bárkájuk), ezért a legtöbb kikötőben a hajók csak bőven húsvét után kerülnek vízre, a nyár végi ciánozás után pedig októberben már alig találni bérbe vehető alkalmatosságot.
Tehát egyik legkomolyabb érv a saját hajó mellett az, hogy meghosszabbíthatjuk vele a szezont.
Én most nagyon arra hajlok, hogy kell egy saját hajó. Méghozzá egy jolle. Egy ilyen kishajó ugyanis – relatív mérsékelt költséggel – bármikor készen áll arra, hogy néhány órát vitorlázzunk vele, igazi vitorlásélményt kínál és sokat lehet vele fejlődni. Ha meg hosszabb túrára, nagyobb társasággal megyünk, akkor még mindig ott a mentsvár, a Nagy Bérhajó…
Ti mit gondoltok?
6 hozzászólás
Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:
RSS feed for comments on this post. TrackBack URI
Leave a comment
Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.
By richárd, 2010. december 10. péntek @ 20:17
😀 András igazí hírrádióshoz méltón, tényszeráen összefoglalta az érveket pro és kontra e témakörben. most én is arra hajlok, hogy kell egy saját hajó, méghozzá egy jolle, de a szívem engem – mint tudjátok – a minikielerekhez húz, ha már egy igazi maxira egyelrőe nincs esélyem :), szóval a befutó változatlanul a kielzugvogel nálam 🙂 különösen, hogy Almádiban formálódik egy jolle kikötő, ahol az éves tárolás ára egészen emberinek tűnik. Ugyanakkor, ha jolle, én azért változatlanul Velencei tavi bázisban gondolkodnék, ahová le lehet ugrani akár két-három órára is vitorlázni, hiszen legfeljebb fél óra, negyven perc még a rádiótól is :).
By andras, 2010. december 10. péntek @ 20:35
Én ugyan ízig-vérig Balatonista vagyok, de a Velencei tavi bázisban látok rációt. (Csakis a fenti érv miatt. 🙂 )
Ha viszont kielzugvogel, és Almádi, akkor felvetem a tulajdonközösség sanda gondolatát…
By feri, 2010. december 11. szombat @ 15:14
Volt szerencsém Kovásszal a Velencei tavon kipróbálni egy zugvogel-t(a későbbi fejleményeket nem beleértve). Mint a hajó, mint a tó maradandó élményt adott. Költségvetésileg, hajózástechnikailag és az atmoszférát tekintve, álláspontom szerint a Balatonon érdemes nagyhajóznunk, de egy bázis egy kis majdnemjolléval a Velencei tavon megfizethetetlen.
By richárd, 2010. december 11. szombat @ 15:18
… azaz minden pénzt megér 😀
By andras, 2010. december 11. szombat @ 15:42
Hajlok rá én is. Felmerült Richárddal egy jövendőbeli tulajdonközösség ötlete is… Ezzel hogy állunk? Meglesz az az osztrák minikieler?
By richárd, 2010. december 11. szombat @ 20:43
meg kell, hogy legyen 🙂