Az első igazi túra

Most, hogy komoly mínuszok érkeznek, az ember sűrűbben pillant bele a nyári fotókba.

Itt van például ez Indulás a medencekerülésre, ami emlékeim szerint augusztus 17-én reggel/délelőtt készült, amikor azzal a nagy tervveel hajóztunk ki az aligai kikötőből, hogy megkerüljük a keleti medencét. Úgy rémlik, de majd kijavítotok, ha tévedek, hogy amikor nekiindultunk, még volt is némi szél, ráadásul észak-nyugati. Az égen azonban sehol egy felhő, még jóidő felhők sem, és az előrejelzések szerint déltájban arra lehett számítani, hogy végképp megszűnik minden légmozgás.

Az első nap volt, hogy a Hatodikkal hosszabb őtra indultunk. Az azt hiszem elsőre nyilvánvaló volt, hogy a hajó remek. Nem tudtuk, hogy hogy viselkedik erősebb szélben, viszont a cocpit helykínálata meggyőző volt. Nagy könyebbség, hogy a motor vezérlése a kormány mellett kapott helyet, ezért a kormányosnak a kikötői manővereknél nem kell külön keresgélni a gázkart, ilyenkor szinte autósan lehet manőverezni a hajóval, amit igen jól és meggyőzően mozgat a dízel erőforrás. Az előre és hátramenet szinte azonos hatásfokkal működik, nem jelentkezett a máshol megtapasztalt holtidő, mire a hátrára elkezd reagálni a hajó.

Miközben a szelet keresgéltük Siófok felé tartva, Zsófi a sebesség és mélységmérő műszert próbálta életre kelteni 🙂Bip-bip-bip.... egészen pontosan próbáltuk megfejteni, hogy miként lehetne belőle értelmes adatokat kicsalogatni. Leginkább a mélységre lettünk volna kíváncsiak, tekintve, hogy a déli part, a marás felé atrtottunk. Arra már nem emlékszem, hogy előkerült-e a műszer kezelési útmutatója, scak arra, hogy időnként elkezdtük nyomogatni a gombokat, aminek hatására hol fel-, hol pedig eltűntek a számok a kijelzőről. Telefonos segítségért Kovyhoz fordultunk, de ez nem vezetett eredményre, arra voantkozóan viszont világos iránymutatást kaptunk, milyen széles sávban helyezkedik el a marás; “hol ilyen, hol olyan” szélességben 😀 Ebben megnyugodva karcolgattunk, a közben folyamatosan gyengülő, és forgolódó szélben. Meleg volt veszettül. Azt számolgattuk napnyugtáig beleférhet-e a Siófok-Tihany-Füred-Almádi-Aliga kör.

Úgy másfél-két órával az indulás után gyakorlatilag már nem fújt, inkább csak egy-egy szélcsíkot lehetett néhány percre kihasználni. Egy ideig a Tihanyi irány volt tartható, majd a nemlétező szél folyamatosan észak és észak-keleti irányokat vett fel, így előbb Füred, majd Almádi felé tudtunk csak haladni. A siófoki irányt fel kelle adnunk, nagyjából vízközépen haladtunk Füred felé.

Eseménytelen órák álltak előttünk, de azt nem adtuk fel, hogy elhajózzunk valahová… legalább Füredre. Ebéd Füreden, legfeljebb Alsóőrsön 🙂 – ez lett az újabb cél emlékeim szerint.

Valahol Káptalanfüred magasságában végképp elállt a szél, ezért motort indítottunk, és Fürednek vettük az irányt. Nemsokára társaságot kaptunk :), a vadkacsa Zsófi kitartó etetésének köszönhetően kísérönkül szegődött, és majdnem Füredig követte a hajót. Jól szórakoztunk.

Nagyjából ezen a tájon megtanultuk, mennyire rosszul becsüljük a távolságot… Miután időközben kicsit vitorláztunk, mert akadt némi part menti szél, úgy gondoltuk ideje lehúzni a vásznakat, mert mindjárt a kikötőnél vagyunk. Nos, amire azut hittük már az atomerőmű kikötője, az még csak Csopak volt, ahonnan még majdnem egy órát motoroztunk. A két vízkivételi művet a víz felől kerültük.

Majdnem minden vendéghely üres volt, gyorsan kikötüttünk, és bevettük magunkat a balaton vendéglőbe. Természetesen guláysleves, palacsinta volt a menű – ez lett a csapat standard menüje vitorlázós napokon. Ez ugyan az aleős nap hevenyészett krónikája, de elárulom, ebben a kategóriában a Balaton Vendéglő áll az élen.

Ebéd után, ki császkálás, majd fotózás – mikor is kényszercsaládtag letten a Filo családban 🙂 – majd indulás vissza, Aligára.

Az idő nem igazán volt bíztató. Valami fújdogált, és mert elszánt csapat vagyunk, még bőven a háromszáz méteres határon belül vitorlát húztunk.

Úgy tűnt ismét észak-nyugati irányból érkezik a fuvallat, ha érkezik, ezért a partmellett hátszelezni kezdtünk. Igazából hosszas szélkeresgélés kezdődött, akárcsak délelőtt. A hakó igazán remekül reagált a legkisebb szellőre is, ha sikerült jól elkapni. Volt alkalmunk majdnem minden gyengeszélre ajánlott technikát, trükköt kipróbálni, hogy mozgásban tartsuk a hajót.

Azt hiszem nyugodtan írhatom, kitartóan  küzdöttünk az elemekkel. Egy idei úgy tűnt a hátszeles menet beválik, ha nem is gyorsan, de úgy másfél csomóval “csapattunk” egyenesen Kenese irányába.

Csendes, beszélgetős órák következtek. Relaxációnak nem is tudnék most hirtelen jobbat elképzelni. Az emlékeimben egy lelassult délután jelenik meg, ha erre a napra gondolok. Mérhetetlen nyugalom, a vízen és a hajón is. Persze beszólogatásokkal, viccelődéssel, ahogy általában egy hajón illik…

Talán egészen Almádi magasságáig elaraszoltunk, amikor a közelgő alkonyra tekintettel motort indítottunk. Feri még aznap este haza készült, és én is erősen fontolgattam, hogy hazanézek, a nagy családi költözés-projekt miatt.

Vacsorára értünk Aligára, amit a hajón költöttünk el, majd Ferivel elindultunk, hátrahagyva a már sötétbe burkolódzott Balatont és a marinát…

6 hozzászólás

  • By andras, 2010. december 16. csütörtök @ 18:58

    Na, ezt a beszámolót kívülállóként olvastam, és mivel emlékeim szerint a Richárddal mi ezt a stúdióban, azon melegében már jól megcsócsáltuk, most a szerző stiláris képességeire, írói vénájára összpontosíthattam. 🙂

  • By richárd, 2010. december 16. csütörtök @ 20:15

    …és? 🙂

  • By andras, 2010. december 16. csütörtök @ 20:54

    És, és? 😉 Tovább foglalkoztatunk! 😀

  • By richárd, 2010. december 16. csütörtök @ 20:58

    király 😀

  • By zsofi, 2010. december 17. péntek @ 10:43

    nos igen, a műszer leírása előkerült, de így sem sikerült megfejteni, végül valamelyik nap Kovy pucolászta a berendezést a hajóban, ami azóta sem működik. A kacsa, hát igen, tegyük hozzá, hogy kacsa legyen a talpán, aki tud követni minket, miközben Richárd egy óvatlan pillanatban motort indít, erre viszont ő a saját eszközével válaszolt és mikor csúnyán lemaradt, szárnyra kapott…. landolása látható a képen 🙂

  • By zsofi, 2010. december 17. péntek @ 11:24

    … szerintem is tovább foglalkoztatunk, a munka további előnye, hogy “nazálisan” is végezhető, kizárólag kényszercsaládtagok számára 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum