Az éjszakai navigálás

Mivel közeleg a Kékszalag és idén még valószínűleg nem   döntjük meg a tókerülési rekordot, így várhatóan az éjszakát is a hajón fogjuk tölteni. Ez a gondolat juttatta eszembe a tavalyi év számomra egyik legkedvesebb hajós élményét, amit most megosztok veletek.

Immár kezd hagyománnyá válni, hogy az EnergiaInfo Sailing Team nagyversenye a Ködkupa. Ezt várjuk a legjobban, erről beszélünk a legtöbbet. Ennek az oka talán idővel „ködbe“ vész, de egyelőre még tisztán él az emlékezetünkben az első, a megismételhetetlen, a diszkvalifikált, a megnyert próbálkozásunk. Részben ezért van honlapunk.
2010-ben is nagy erőkkel készültünk rá, nagy álmokat szőttünk róla.

Vesszőfutásunk a versenyt megelőző napon, 2010. október 29-én kezdődött. Mivel az év ezen szakaszán már nem hemzseg a Balaton a charter cégek ajánlataival, elfogadható hajót Balatonfüreden találtunk. A terv egyszerű és világos volt. Kovász és én elmegyünk Füredre, fogjuk a hajót, átvisszük Almádiba, áldás, békesség, nevezés, alvás, másnap a teljes csapat csatlakozik és két kört verünk a mezőnyre. Na de…

Kovász kis késéssel (mint később kiderült ennek semmi jelentősége nem volt), de felszedett budai lakomnál és széles mosollyal nyakunkba vettük az országutat. Menet közben már értesültünk róla, hogy a hajó, és mostmár adjunk nevet is neki, a Reload motorjával gondok vannak, de csak csip-csup semmiségek, az egész mire leérünk mintha nem is lett volna. A korábban elvesztett idő hát megkerült, idő volt bejelentkezni esti szállásunkra és kényelmesen folytatni utunkat. Persze a nappalok már rövidebbek hidegebbek voltak, de szépségükből semmit nem vesztettek. A színek elmélyültek, az ősz legszebb arcát mutatta. Ellenben a Reload. A srácok olajfoltosan, ventilátorokkal és hőlégfújókkal próbálták felébreszteni a téli álomra szenderül dízelmotort.

A nap eközben már lejjebb ereszkedett, hogy pontosan lássa mi is történik. Még fél óra és már ki is futhattunk. Az ilyenkor szokásos szentimentalizmus a környezet, a hajó, a társaság folyamatos dicséretére buzdított, aminek nyájasságát a nap nem bírhatta tovább és lebukott. Még a sötétnek is örültünk. A hajózás persze becsapta a hőérzetünket és talán kis fáziskéséssel, de felvettük technikai ruháinkat. Utólag azt gondolom az utolsó pillanatban. A parti fények csodálatosak. A működő háttérvilágításos mélységmérő is csodálatos (Hahó Kovi!!!).

A parti fények ugyanakkor a sebességünkkel szövetkezve orvul be is csapnak. Lelkesen integettünk és éltettük Alsóörsöt, amit Csopak kissé rossz néven vehetett. Idővel elkezdtünk gyanakodni, hogy túlcsorduló örömünk tán megtréfál és nem is ott vagyunk ahol gondoljuk. GPS-ek be. Ühüm . De legalább jó irányba haladtunk. Itt felhívom a figyelmet a parti fények egy rossz tulajdonságára. Nem mind közvetlenül a parton van, de ez nem okozott szerencsénkre haváriát. A kivilágítatlan pecásokat is megúsztuk, jobban belegondolva megúszták. Almádihoz közeledve a kikötő azonosítása jelentett némi fejtörést.

Az egyetlen kézzelfogható támpontunk egy daru volt, amit sajnos a vízről nem igazán lehet látni. Később kiderült az a típus és szín a legnépszerűbb a balatoni kikötőkbe. A feltételezett kikötő előtt támadt az a gondolat, hogy rákészüljünk a kikötésre, hiszen eddig a pontig olyan fél és háromnegyed teljesítménnyel haladtunk, ami ehhez a manőverhez talán túlzás. Jól tettük. A tolóerő csökkentésével le is állt a motor azonnal. Kiszolgáltatottá váltunk, tehetetlenül sodródtunk (persze nem , de kell némi dramaturgia). Többszöri próbálkozásra sem indult a motor a kétségbeesés felütötte a fejét. Majdnem.

A pádlizást és a kiúszást elvetettük, bevehető nádast kerestünk. És ekkor jött az ötlet, hogy mielőtt porrá zúzzuk a CNSO-t csörögjünk rá bérbeadóinkra. Természetesen és erre mi nem gondoltunk, ezek a motorokat be lehet kurblizni. Tíz perc múlva sikeresen kikötöttünk, másnap utolsóként, de teljesítettük a versenyt, miután a reggeli indulást megelőzően a motor beindításához ismét segítséget kellett kérnünk. A nevezési iroda megtalálása a sötétben többedmagunkkal sokkal nehezebb megterhelőbb volt, de az egy másik történet.

2 hozzászólás

  • By richárd, 2011. február 5. szombat @ 18:53

    így olvasva, itt pólóban az asztalomnál milyen egyszeránek is tánik a történet :), ennyire azért nem volt az, sem a navigáció, sem a kikötés előtti helyzet, de nagyon, nagyon tanulságos volt. az elmúlt szezon egyik legnagyobb élménye volt. Feri azon elmélkedik az írás elején, vajon miért is a Ködkupa a fő versenyünk, A VERSENY? talán ezért, mert mindegyik igazi, a szó szoros értelmében élmény. Az elsőn, a kis recsegével az átmotorozás Almádiba keneséről, ma már nem vágnánk bele azt hiszem, és persze az a gyönyörű szuél a verseny után hazafelé, a lanyg meleg, amiben fürdettük az arcunkat, a cockpitben elnyúlva…, az idén meg ez az éjszakaira sikeredett motorozás, aminek a részleteit lesz még időnk megrágni a nyáron a kékszalag előtt. amúgy nemcsak a kikötő megtalálása jelentette komoly nivágiciós kihívást, hanem – mitn Feri emlegeti – a versenyirodáé is, velünk együtt több csapat volyongott az egyébként néptelen Almádi utcáin, míg ráakadtunk a helyre, ahol elismerően kérdezték végigmérve minket: hajóval jöttetek? 🙂 bizony! és ott leszünk idén is – innen üzenjük a Maraton Klubnak 🙂

  • By andras, 2011. február 6. vasárnap @ 22:18

    Élmény volt olvasni ezt az élménybeszámolót! A szerző sokat váratott magára, de annál tetszetősebb az entrée! 🙂 Az az előbb kíváncsi, utóbb szemérmes Nap… Nem semmi! 😉

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum