Kikötés szél ellen

Újabb izgalmas, tanulságos vitorlás nap van mögöttünk. Gyönyörű időben szálltunk vízre a Yacht Klub Agárd kikötőjében, merthogy végül is ez lett a Shanti anyakikötője. Történt ugyanis, hogy az eredetileg kiszemelt vízi sportiskola egyik, jobbnak tűnő kikötőjében nem volt helye a hajónak, bár korábban ezzel álltattak.

Lett volna ugyan egy hely, ahol vízen állhat a hajó, de oda be, vagy onnan kimenőverezni még komoly tapasztalatal sem lett volna könnyű, így gyors kockázatelemzést köevtően benéztünk az agárdi yacht klubba, és két perc múlva aláírtuk a szerződést. A Shanti jó helyre került, biztonságosan kiköthető, kényelmes helyen.

Négy ízben lobogtattunk vásznat, az első alkalommal a sportiskola két kikötője között vitorláztunk egy nagyon rövidet, majd két nap múlva Zsófival csapattunk egy jó órát. Újabb két nap után, a kikötőváltással együtt, Andrással és Ferivel vitorláztunk egy nagyon kellemeset. Gyengéd kettes alja szélben is nagyon szépen szaladt a hajó. Akkor már tudtuk, hogy a Shanti remekül reagál a kormányra, és a szélre. A legkisebb fuvallat is lendületbe hozza.

A gósszal nem voltunk ugyan megelégedve, mert az alsó éle mentén elég öblös maradt, de nem tudtuk tovább húzni. Úgy tűnt, mintha az első él lefeszítőnél kellene még húzni, de már nem lehetett. Felmerült, ogy elgközelebb engedjük lejjebb a baumot, hátha ez megoldja a gondot. Erre nem volt szükség, szombaton másodjára már egész jól sikerült felhúzni.

Másodjára, mert elsőre ismétcsak elfelejtettem bevezni az árboc nútjába az élkötelet, ezért … hagyjuk, borzasztón nézett ki, utólag is szégyelem magam. Miután lehúztuk és vissza – eközben Zsófi közelebbi kapcsolatba került a baummal, ezért innen is bocs, még egyszer 🙂 – már egészen jól állt. Viszont a genua elsőélén a stagreitereket nem kapcsolgattuk rá a vorstagra, ezért talán nem volt igazán éles a hajó, de azért tudtunk préselni.

Szóval napos, meleg (25-27 fok) időben, dél-keleti szélben futottunk ki, eveztünk ki a YKA kikötőjéből, majd miután sikerült rendben felhúzni a vásznakat, negyed, majd félszélben húztunk a gárdonyi sport beach felé. Az első fél órában egészen egyenletes volt a szél, olykor egész erős ráfújásokkal, amelyekben a Shanti komolyan megindult. Nagyon jól, gyorsan és határozottan reagált a shottok állítására, a kormányra. Tettünk néhány fordulót, amelyek még elég döcögősen mentek. Hiába hoányzik még a rutin, hogy mit mennyire húzzunk, engedjünk, és az átülések ritmusa sem az igazi még.

Nem sokkal a sport beach előtt visszafordultunk, és bő raumban haladtunk. A szél forgolódni kezdett, egészen a YKA előtti nádas mellett húztunk el a sportiskola irányába. Gyenge, majd szélcsendes foltok, és egészen erős szélcsíkok váltogatták egymást. Próbálgattunk, amit csak lehet, ejtést, a grósz shott kiengedését, a hajó azonnal reeagált. Lassult, gyorsult, perdült, fordult. Ismét  Gárdony felé vettóük az irányt, majd a tisztán felénél döntöttünk: menjünk ebédelni.

Néhány fordulót be kellett iktatnunk, hogy a kikötő közelébe érjünk. Ott, ahogy a nagykünyvben meg van írva: szélbe álltunk, majd lerántottuk a grószt és a genuát is. Nem kelett volna, vagy legalábis nem akkor, és ott, de ez csak egy jó negyven perces kínlódás után vált világossá számunkra.

Frigyessel evezni kezdtünk, ZSófi kormányozott. A kikötőbejáratig sem volt egyszerű eévergődni, az időközben teliben délire fordult, erős pöfökkel tarkított szélben. Amikor aztán épp csak beértünk a kikötőöbölbe, képtelenek voltunk evezőkkel haladni, egy helyben lapátiltunk. Húzzuk fel a fockot, az majd beljebb visz. Felhúztuk, de a bent álló hajó felé kezdte fordítani a hajót, nem volt mit tenbni, kifordultunk és a genuával hátszelezvi kirongyoltunk a kikötőből. Elkezdődött a matekolás, hogyan is jutunk vissza. Vad krajc kezdődött. Néhány forduló után, immár vitorlával – a fockkal – betéptünk a kikötőöbölbe, de túl korán akartunk takkot váltani, ezért megint ki kelett fodulnunk. Újabb krajcos negyedóra következett. Rájöttünk, ha csalk a fock van fent, akkor a szélen csak úgy fordul át a hakó, ha a fockot lobogni hagyjuk és az új csapáson húzunk rá. Közben az ebédelni igyekvő op-soktól ellesett irányt próbáltuk felvenni, és követtük őket. Elképesztően lazán kezelték a hajüikat, mi nem annyira: )

Akárhogyan is, úgy háromnegyed órás gépészkedést követően már bent voltunk a kikötőöbölben, és a szélszüneteket kihasználva evezhettünk a boxunkba. Úgy volt, csak ebédelni ugrunk ki, de visszamenni már nem volt időnk. Viszont megunt sokat tanultunk. Még jó, hogy ez a déli, dél-keleti szél nem jellemző a Velencei tónál. Igaz így majd kifelé kell ügyesen vitorlázni. Az is világossá vált, elkelne az elektromos motor a hajón…

Jó volt, szép volt, elfáradtunk.

4 hozzászólás

  • By zsofi, 2011. április 24. vasárnap @ 10:39

    A számadatokhoz hozzáfűzném az 5,5 csomós sebességünket. A hajó valóban meglepően jól kormányozható ami növeli a biztonságérzetet számomra. E miatt volt meglepő, amikor a kikötőmedencében széllel szemben a sétahajó felé rongyolva nem tudtam irányt változtatni. Végül egy 360 fokos forduló után sebességet gyűjtve menekülőre vettük az irányt a medencéből a nyílt víz felé, hogy egy újabb próbát tegyünk a kikötésre. A partról nézve azért nem lehettünk rossz látvány, legalábbis azt a visszajelzést kaptuk, hogy milyen szépen gyakoroltunk 🙂 Míg a fiúk hősiesen eveztek próbáltam az ebéd és a reffelés között összefüggést találni. Anno úgy tanultuk, hogy reffelni akkor kell, amikor először eszedbe jut, később már késő. Nos vitorlázás közben többször felmerült az ebéd gondolata, de ezt a vitorlázás iránti vágy hamar feledtette. Mikorra már tényleg éhesek lettünk, akkor vettük a kikötő felé az irányt, ahol a fent említett kalandok következtek. Gyors kikötés után jöhettek a jól megérdemelt szendvicsek Összességében egy jó hangulatú “apa-lánya” húsvéti vitorlázással lettünk gazdagabbak 🙂 Kellemes ünnepeket mindenkinek 🙂

  • By richárd, 2011. április 24. vasárnap @ 11:17

    Bizony, 5,5 csomó volt a max sebességünk, a gps szerint az átlag 2,6 csomó volt, ami ugyancsak nem rossz, ebben ui benne van a kikötési manőver előtti karcolgatás. egyébként 9,7 kilométert hajóztunk 🙂 kellemes nyulat mindenkinek!

  • By Kata, 2011. április 25. hétfő @ 09:56

    Szuper Nyúlünnepet csináltatok magatoknak!
    Csak irigykedem, és csak irigykedem…

  • By richárd, 2011. április 25. hétfő @ 10:14

    Azért egyszer elviszünk magunkkal, ha rá tudunk szedni, hogy tanuljunk 🙂 Boldog Nyulat Kata! 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum