Hal a szatyorban

Feleségem nagypapájának örökbecsű mondása jut eszembe, valahányszor azzal kell szembesülnöm, hogy egy újabb széltelen hétvége köszönt ránk. AZ ember felkel, reggel kinéz az ablakon, és látja gyönyörűen süt a nap, kék az ég, csak a levelek állnak mozdulatlanul. Vad madárdal flörtöl a reggeli napsütéssel, de ezenkívül semmi neszezés. Nem is baj, hiszen a tó, és a hajó kétszáz kilométerre innen.

Vad böngészés indul – jóllehet tegnap este megállapodtunk, és megegyeztünk, nincs értelme erőltetni a dolgot, mert széltelen hétvégénk lesz, talán majd hétfőn délelőtt lehet vitorlázni -, mit mutatnak az időjárás oldalak. Az időkép széltérképén azonban semmi. Kajászó, Kápolnásnyék automata állomásai sem mérnek semmilyen rezdülést. Az ember ilyenkor még bízik az előrejelzésben. A szél gyenge, vagy mérsékelt marad – olvasom ugyanott, sőt máshol is, se a windfinder, se a windguru, se a yahoo senki sem kecsegtet. Bizony meleg, strandidő lesz, pancsolós, napozós leégős.

Sebaj, de legalább a víz lenne közelebb, hogy napozhatnék a deckeen, mint tettük szerdán, amikor az előrejelzések ellenére nem sokkal dél előtt megérkeztünk Agárdra. Leszedtük a ponyvát optimistán a Shantiról, pedig nem sok esélye volt, hogy ki tudujnk futni. Viszont felfedeztük, egyelőre csak autóval a szúnyogszigeti halászcsárdát, hogy azt, csak idehezaa derült ki számomra a térképről. Közel van, majd hajóval is tiszteletünket tesszük, jó kis túracélpont – mondogattuk, míg visszatértünk a kikötőbe. Még van egy órát elszöszmötöltünk a hajón, napoztunk, jó volt. Ha csak kicsit volna közelebb, biztosan meglátogatnám ma is a Shantit, vagy holnap, vagy ma is és holnap is, de ehhez messze van.

A füvet is levágtam már itthon, és momentán nincs dolgom. Talán elviszem a kutyát fürdeni, legalább neki legyen vízes napja, ha már… Ezen a ponton jutott eszembe, Éva nagypapájának örökbecsű válaszmondata a hogy vagy kérdésre: mint hal a szatyorban.

3 hozzászólás

  • By andras, 2011. május 22. vasárnap @ 21:29

    Füvet, azt én is nyírtam. (Új fűnyíróval.) Öt órába telt. Ez aznap délutánján volt, amikor szegény Kovászunk megírta fenti posztját. Csakhogy aznap én a fűnyírás közben Alsóörsön dörgöltem az izzadságot a munkáskesztyűmbe, és megfogadtam, hogy másnap lenézek Gyulához, a kikötőbe. És úgy is tettem. Gyönyörű termikus szelek fújtak, amikor kis családom összes nőtagját beterelgettem az egyetlen kiadó Amulettbe, el is indultunk Almádi felé, vagy 10 perc alatt elértük az alsóörsi nádat, és akkor… Akkor: semmi. Zsigereimben éreztem, hogy vissza kell fordulni, mert ez olyan párna, ami marasztal. A forduló úgy két percig tartott, beggeléssel, mindenestül. A mozdulatlan vitorlákat még vagy tíz percig nézegettem, a pádlizás a kikötőig pedig vagy háromnegyed óráig tartott.
    Bölcs voltál, Kovászunk! 😉

  • By richárd, 2011. május 23. hétfő @ 07:21

    Köszönöm, bár ez kevéssé vígasztal a széltelenségben 🙂 sajnálom, hogy nem jött össze nektek egy kis vittyantás, majd legközelebb.

  • By zsofi, 2011. május 23. hétfő @ 17:39

    Először azt hittem, hogy egy horgász oldalra tévedtem. ☺ viccet félretéve nagyon találó mondás és aranyos a halacska. Ezek a meleg, házimunkával töltött, nemhogy szél de szinte légmozgás mentes hétvégék után aranyat ér az 1-2 órás vitorlázás. ☺

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum