Albatörés és 7,3 csomó

Régi terv volt, összejött, mázlink volt, hatalmas élmény volt 🙂 ! Amióta a Shanti vízre került terveztük, hogy a gyors félnaposvitorlázások mellett összehozunk valamikor egy majdnem egész napot. Amikor nincs rohanás munkába, vagy nyelviskolába, tárgyalásra, vagy épp csak haza hajnali műszak után. Ma nem volt rohanás, legfeljebb reggel Agárdra :). Gyors ponyvázás, kis szerelés és irány a víz. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, képeket nem tudok mellékelni, mert Ferivel nem volt időnk kattintani. Legalább öt órát vitorláztunk kis megszakítással, és végig gépészkedtünk, mert gépészkednünk kellett :).

Korábban már elszalasztottunk egy alkalmat, amikor egy szombati napot illetően hallgattunk a meteorológusokra. Most bejött a jóslat, bár csak részben. Péntekre (május 27.) erős szelet írtak délelőttre, nagy meleggel, majd délutánra hidegfrontot, viharos széllel. Nos, a délelőtti erős szél bejött. Az irányát is eltalálták, természetesen déli szél fújt 🙂

Miután felszereltük végre a GPS tartóját, máris indultunk. Volt egy kis ablak a déli szélben, amikor épp annyira legyengült, hogy az északi irányba álló hajón fel tudtuk húzni a fockot, majd lelógtunk a hátsó kötélen, és felrántottuk a grószt. Kis izgalom természetesen volt, mert előbba  ellettünk álló hajó motorjára kezdte tolni a Shantit, de mihelyt szelet fogtunk, egészen gyengécskét ekkor még, máris megindultunk. Feri magabiztosan ejtett hátszélbe, és gyakorlatilag egyenesen kihúztunk a kikötőöbölből.

Az volt a terv, hogy áthajózunk a szúnyogszigeti halászcsárdához, ha már egyszer a múltkor szél hiányában autós tóránk során felfedetük. Az első néhány nádas átjárón átjutva fel is fedeztünk, egy szűknek tűnő átjárót, de nem láttuk pontosan a végét, ezért az időközben előkerült Nadap, azaz a sétahajó nyomába szegődtünk. A nádszigetek között vad karcolgatás kezdődött, mígnem elvesztettük a nyomát, ezért visszafordultunk, nem találva az újabb átjárót. Amerre jöttünk, arra indultunk vissza a kikötők előtti tisztásra. Újabb tempós krajc következett, majd kihasítottunk a nyílt vízre. Erős legalább 4-es, olykor 5-ös befújásokkal küzdöttünk. A szél forgoldni kezdett, több spontán halzolást kellett hárítani, és nem egyszer durván ránk fordult.

A kikötő felé vettük az irányt, de elég nehezen tudtunk elszakadni a nádastól, egészen a yacht klub előtti vízterületig alig sikerült magasságot nyernünk. Ott még jónéhány fordulóba telt, mire be tudtunk hasítani az öbölbe. Elképesztő, hogy nemcsak gyorsan megindul a Shanti, de gyorsan meg is áll. Úgy döntöttünk, nem állunk be a saját helyünkre, hiszen csak ebédszünetet tartunk, ezért az északi irányba nyitott, első sorba álltunk be. Még befelé haladva, lerántottuk a fockot, majd a móló előtt a grószt is, és becsorogtunk az egyik fakkba.

Rettentő meleg volt. Ragaszkodva az eredeti tervhez – igaz kocsival ellátogattunk a Szunyogszigeti Halászcsárdába. Húsleves, túróscsusza, majd kis séta a kikötőbe. Konstatáltuk, hogy a csatorna nem is olyan szűk, legközelebb bevállaljuk.

Vissza a kikötőbe, kis hezitálás, hogy mikor mártózzunk meg a 24-25 fokos vízben. A szél déli maradt, de erősödni kezdett, ezért inkább kifutottunk. Nem volt nehéz dolgunk, felhúztuk a vásznakat, a hajó szinte magától, és Feri közreműködésének köszönhetően kifordult a boxból. Elég volt behúzni a grószshottot, és már hőztunk is kifelé. Odakint felcibáltuk a fockot és azonnal 7 csomó feletti sebességgel kezdtünk rohanni Gárdony irányába. Gyakorlatilag egy takkon letéptünk egészne a surf beachig, ahol megkerültünk egy nádszigetet és elindultunk visszafelé. A vitorlás pályán átvágva, szinte kifújt, egyenletesen erős szélben vágtatunk 5,5-7 csomó közötti sebességgel. Az ekkor már 4-esre tehető szélben formálódó hullámokon csúszva, egyre nedvesebb lett az orrdeck, miközben egyre csak a farhullámainkban gyönyörküdtünk.

A nádashoz érve kiválasztottuk az egyik átjárót, mert a kikötőmester Andrástól megtudtuk, minden átjáró átjárható, elég víz van közüttük, hogy átcsússzunk. A bejárat még egészen méretes volt, vagy 30-50 méter széles. Odabent aztán egész nádlabirintusa találtunk. A szélirány viszonylag stabil volt, olykor egy-egy nagyobb pöfföt kellett kezelni. Az egyik szűk, úgy legfeljebb 10 méteres átjárót közelítve, az alba alsó csigáját tartó omega popszegecsei megadták magukat. Éreztük, hogy erős a szél, és komoly erők dolgoznak a hajó kötelein, rudazatán, mégis meglepő volt, ahogy a szegecsek egyszerűen elfáradtak. A baum természetesen azonnal felugrott. Miután átjutottunk a szűk átjárón, újab útkeresésbe kezdtünk. Közben komoly pöffök jöttek, amiket az alba nélkül nem volt könnyű kivitorlázni.

Érdemes megállni itt egy kicsit és meemlékezni erről a méltányalanul ritkán tárgyalt szerkezetnek a jelentőségéről. Tudtuk, hogy az alba feladata a grósz hasának alakítása, és az alak megtartása kiengedett állapotban is, amikor a grószshott kevésbbé húzza lefelé a baumot. Egy-egy erősebb ráfújásnál ezért elég csak a shottal kinyitni a grószt, hogy a hajó ne dőljön túlságosan, irányban maradjon és sebességet se veszítsen. Alba hiányában a pöffökben, legalább olyan erős ráfújásoban, mint amilyenek most pénteken a tavon voltak, a baum egyszerűen felugrik, a vitorlának hirtelen nagy hasa lesz, és nincs hová kiengedni. Marad az ejtés, ami nyilván szép lassan elkoptatja a magasságot.

Az erős és egyre erősebb szélben innen még tucatnyi forduló várt ránk, hogy ismét kikeveredjünk a nyílt vízre. Odakint ismét forgós, erős szélcsíkokkal tarkított víz várt ránk. Volt, hogy felmerült esetleg reffelnünk kellene, hogy az alba hiányát ellesúlyozzuk. Egyszer szélbe is álltunk, hogy esetleg egy kötéllel lekössük az alsó albacsigát, hogy meg tudjuk feszíteni, de olyan gyorsan változott a szél iránya, hogy nem nagyon tudtunk szélbeállva maradni. … és még előttünk volt a déli szeles kikötés 🙂

Végül egész simán elértük a kikötőig, és a vártnál egyszerűbben, két fordulóval irányba álltunk. Még odakint levettük a fockot, mert soknak tűnt a két vászon. A szél ekkor kicsit gyengült, és persze trükközés nélkül nem úsztuk meg. Épp beértünk az öbölbe, amikor épp csak annyira fordult el, hogy a kőszórás felé kelljen ejeteni, ami amúgy sem volt túl távol, ezért gyorsan fordulnun kellett, majd aztán ismét, mert ráfújt elég erősen, és aztán a nyugati mólószárnál megint. Hirtelen olyan forgolódásba kezdett a szél, hogy folyamatosan változtattuk a tervet. Az igazsághoz tartozik Feri ötletelt, én pedig csak ara koncentráltam, hogy a hajó kormányképes maradjon, és közben se a sétahajókat, se a kőszórást ne koccoljuk le. Erről a helyről köszönöm ismét a higgadtságát, ami visszabillentett a valóságba. Úgy gondoltuk félszélben behajózunk a sorunk végén álló szabad cölöp mellé, ott megállunk, levesszük a grószt és evezünk. Ekkor azonban szinte teljesen elfogyott a szél. Ezért befordultunk a kikötőfolyosóra, lassan csorogtunk, közben Feri leszedte a nagyvitorlát, majd lendületből becsúsztunk a helyünkre 🙂

Lekötöttük a hajót, és belevetettük magunkat a vízbe. Régen esett ilyen jól az úszás 🙂 Aztán még szereltünk kicsit, visszaszegecseltük az alba alsó csigáját tartó omegát, egy nagyobbat és erősebbet, és erősebb szegecsekkel, mint az eredeti volt. Várja, hogy leteszteljük 🙂

2 hozzászólás

  • By feri, 2011. május 27. péntek @ 22:31

    Felejthetetlen élmény volt, köszönöm.

  • By zsofi, 2011. május 30. hétfő @ 20:39

    Remek, részletes beszámoló 🙂 Ügyesek voltatok, élmény lehetett ott lenni, nekünk pedig olvasni 🙂 legközelebb – remélem együtt – hajóval megyünk ebédelni 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum