Túróscsusza túra

Elterveztük, megcsináltuk! 🙂 Remek időben elvitorláztunk a Szúnyogszgetre, és egy jó húsleves és túróscsusza után megtaláltuk a kijáratot is a nádasból, majd a versenypályán még egy jót vitorláztunk. Az időjósok ugyan délutánra komoly hidegfront érkezését ígérték, viharos széllel, esővel, sőt a jégesőt sem zárták ki. Ez mind elmaradt, nem volt más, csak napsütés, szél, víz és béke, egyensúly….

Szokásunkhoz híven egy órás késésssel érkeztünk Agárdra, de már nem szöszmötöltünk annyit, mint korábban. Már csak azért sem, mert amikor a kikötőbe értünk, négy kielzugvogel épp akkor húzott kifelé, dugig gyerekekkel. Gondoltuk a nyomukba eredünk. Gyorsan leponyváztuk a Shantit, majd nekivágtunk. Az indulás nem volt teljesen zökkenőmentes, mert természetesen a szél nem az uralkodónak mondott irányból fűjt, hanem most a változatosság kedvéért keletről. Ilyen még nem volt 🙂 Kis gépészkedés, meg parti huzakodás, csáklyázás és evezgetés után azonban szelet fogtunk, és kihúztunk nyugati irányba. Hátszélbe, raumban futottunk előbb, majd befordultunk a nádas irányába.

Odabent kis kreuz következett, a Szúnyogsziget felé éles menetben tudtunk közelíteni. A kikötőből Feri hajózott ki, félúton Zsófi ült a kormányhoz. Némi keresgélés után felfedeztük a halászcsárda előtti kikötő bejáratát. Baráti szelünk volt, gyakorlatilag egy takkon, negyedszélben becsorogtunk. Mondom csorogtunk, mert a nyiladék első harmadánál eléggé elgyengült  a szél, de bevitt szépen az öbölig (a mellékelt gps képen, sárgával jelölve ez az út). Nem tudtuk pontosan, hol állnak meg a sétahajók, de azt hiszem jól sakkoztunk. Az nyilvánvaló volt, hogy kisvitorlások bizonyosan ritkán járnak errefelé, eléggé leharcolt cölöpök lógtak rozsdás vasakon. Nem volt egyszerű megtalálnunk a Shanti biztos helyét, de sikerült.

A csárdát egyszerűbben megleltük :). Feri szerint a csusza most jobb volt, mint legutóbb, amikor uyganezt mondta, tehát egyre jobb lesz. Majd foylamatosan teszteljük még a nyáron, ősszel. Legközelebbre halászlevet terveztünk be eléje.

Indulás előtt egy motors hajóval érkező iskolás csoporto okozott némi meglepetést, vagy inkább megdöbbenést, de ez itt nem egy oktatási szakportál…

Maradt a keleti szél, vagyis félszélben hajóztunk kifeléa nádas nyiladékban. Eredetileg az volt a terv, hoy amikor gyengül kicsit a szél, akkor felhúzzuk a grószt, mert nem voltunk biztosak, hogy volna idő szélbe állni. Ezt elvetettük, így csak a fockkal húztunk ki. Odakint felment a nagyvitorla, és ismét vadul keresni kezdtük a kijáratot. A szél folyamatosan erősödött, ismétcsak konstatáltuk, hogy kellenek a racsnis csigák a fockshotthoz, az őznikben biztosan nem tudnánk tartani. Nem is beszélve, hogy rövidesen érkezik a génuánk a német barátoktól… 🙂

Az egyik átjárónak kétszer is nekifutotunk. A szél odabent mindig épp szembefordult, és arra nem volt hely, hogy bent kreuzoljunk. Takkváltásra volt csak alég helyünk, de a nyilás felénél Ferinek evezőt kellett ragadnia, hogy el tudjunk húzni az egyébkén türelmesen araszoló sétahajó ótjából. Még jó, hogy ő megette az egész adag csuszát, pár húzással rásegített a szélre, mire lett annyi helyünk, hogy ejtsek és ismét nekilendüljünk.

Innen pár fordulóval megközelítettük a kijáratot a versenypályára. Ebben az átjáróban volt hely karcolni, szükség is volt rá. A szél egyre erősebben fújt, sőt a nyílt víz felől már tisztességes hullámokat is kaptunk. Amikor kiértünk, iagzi jollés rohanás kezdődött partirányba. A Shanti kiegyensúlyoottan, stabilan vette a hullámos vizet, gyorsan nedves lett az orrdeck 🙂

Forgolódtunk, szélirányokat teszteltünk (sárgával jelöltem ezen a gps képen az utunkat). Az időközben összegyűlt felhőknek köszönheteőn igazi frontos szél volt. Forgolódós, pöffös. A múltkori csúcssebességet nem sikerült megdönteni, ami minden bizonnyal a hullámokkal magyarázható. De van még a hajóba, ezt ma is éreztük. Néhány kör után a kikötőt vettük célba. Mielőtt Feri átvette volna a kormányt, feltaláltam egy új fordulótípust. Alkalomadtán az érdeklődőnek szívesen megmutatom, de kizárólag sötétben, mert már közben is lesütött szemmel szégyenkeztem 🙂

Agárdon kikötni sohasem egyszerű, mert ugyan az uralkodó szélirány épp hátszélben fúj ba az öbölbe, és a helyünkre kilobogtatva simán be lehet állni, ilyen szél azonban még csak egyszer fújt 🙂 Most raumban húztunk be, majd szélbe álltunk, és levettük a grószt. A fockot még kint leszedtük. Kis evezés következett, majd lassú becsorgás.

Jó volt, szép volt – megint soakt tanultunk, szélről, vízről, magunkról.

5 hozzászólás

  • By feri, 2011. június 3. péntek @ 21:32

    …és ne feledkezzünk meg a kitűnőre vizsgázott albáról sem. Igazi örömvitorlázás volt.

  • By zsofi, 2011. június 4. szombat @ 19:24

    Kikötés, kötélrend és ponyvázás után még egy gyors csobbanással és fagylaltozással zártuk a napot. 🙂 Jót vitorláztunk, kellemesen kikapcsolódtunk, köszönjük!

  • By andras, 2011. június 5. vasárnap @ 12:41

    De jó napotok volt, azt a mindenit!
    Különösen érdekelne az a spéci forduló, meg az is, hogy mi a pihe az a sok gyösz a gps-képen. A sárga jelet értem, de a többi – fehér – kinek az útvonala??? 😉

  • By richárd, 2011. június 5. vasárnap @ 12:51

    A sok kis fehér pötty a korábbi túrák, pl a múlt pénteki, mármint nem a múlt, hanem az előző pénteki túránk nyomvonala 🙂 az is remek nap volt, de akkor kocsival kellett elmennünk a csuszáért 🙂

  • By andras, 2011. június 5. vasárnap @ 18:24

    Értem: itt semmi nem marad dokumentálatlanul, nyár végére szegény Velencei tó gyapotültetvénnyé változik. 😉

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum