Strandpapucsban a K2-re?
Az első sikertelen Everest expedíciója után Erőss Zsolt azt mondta, a hegy nem engedte, hogy feljusson a csúcsra. Amikor a Tihanyi szoros előtt elfordultunk, ez jutott eszembe, a Balaton nem engedte, hogy végigvitorlázzuk a Kékszalagot.
Számomra a szalag nem a többiekkel való verseny verseny volt – jóllehet a kenesei bójáig folyamatosan meccseltünk egy-egy hajóval -, hanem inkább barátkozás a tóval. Az első lépést megtettük, teljesítettük a Fehérszalag távját. Ahhoz azonban, hogy tovább lépjünk, sokat kell még tanulnunk. Voltak a Hatodik feldélzetén, akik mentek volna tovább, át a nyugati medencébe, úgy gondolták egyszerű kihívásról van szó, majd megoldjuk. Erőss Zsolt hasonlatánál maradva, amikor még a cső felé araszoltunk, úgy éreztem, mintha strandpapucsban mennénk a K2-re. Az előttünk álló éjszaka-hajnal, a nyugati medencében már akkor tomboló vihar olyan erőpróba elé állított volna minket, amelyen hiszem, hogy könnyűnek találtattunk volna.
Nagyon nehéz volt a szívem egész hétvégén, hogy ki kellett állnunk. Ma már azonban inkább büszke vagyok rá, hogy kormányosként nem engedtem a csábításnak. De visszatérünk, és biztos vagyok benne, ha kellő alázattal, és tiszta szívvel felkészülünk, a Balaton barátságosabb arcát mutatja majd.
2011. július 17. vasárnap 21:57 1 hozzászólás
Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:
RSS feed for comments on this post. TrackBack URI
Leave a comment
Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.
By zsofi, 2011. július 19. kedd @ 09:53
Kinek pár perc, kinek több nap kell, hogy végiggondolja miért is nem úgy alakultak a körülmények, ahogy elképzeltük. Mindenesetre legyünk büszkék arra, hogy kiálltuk a keleti medence szélcsendes megpróbáltatásait, hiszen már ezzel is felülmúltuk önmagunkat. Jövőre pedig felkészültebben, kopott deck cipőben vágunk neki a távnak.