Nyárbúcsú Agárdon

Miután abban megegyeztünk, hogy bizony nagyon régen voltunk vízen, ki két, ki három hete is már, csak meg kellett találni a megfelelő időpontot, hogy pótoljuk, amit lehet. Nem volt egyszerű, de kedd délutánra úgy tűnt, összejöhet a dolog. Végül ketten vágtunk neki. Megérte! Remek szélben, gyönyörű napsütésben jót vitorláztunk a nyár utolsó napján. De ezzel még koránt sincs vége a szezonnak, hiszen jönnek a szeles, napos őszi napok, hétvégék, úgyhogy valami ugyan végetért, de még izgalmas hetek állnak előttünk.

Zsófi Balatonfenyvesről indult, és kissé, vagy inkább nagyon is kaélandos úton jutott el Székesfehérvárra. Kivételesen ott találkoztunk. Miután a levegőtlen stúdiót 2-kor magam mögött hagyva útnak indultam, az autópálya meleltti fák először em kecsegtettek sok szélell, de a Váli völgyben álló szélzsák már ígéretesen telt volt 🙂

Fél négy tájban értünk a kikötőbe, ahol csendes napsütés, és nyugalom fogadott minket. A tavon néhány finn, Gárdonynál több szörfös igyekezett befogni a szelet. Gyorsan leponyváztuk a Shantit. Régen nem volt már szerencsénk az uralkodó szélirányhoz, most is csak részben, mert erősen nyugatias volt ez az észak-nyugati, ami azt jelenti, hogy a hajó nem pont szélben állt a boxban inkább szűk negyedszélben. Felhúztuk mindenesetre mindkét vásznat, majd elrúgtuk a partot, sajnos nem eléggé ügyesen, ezért az induláskor volt némi izgalom. A Shanti először a melettünk álló hajók egyikének külmotorja felé indult meg, komoly tempóban, de az utolsó pillanatban el tudtunk fordulni, épp csak súroltuk a pufferrel a motortartót. Innen két kreuz, majd húztunk is kifelé, és irány Gárdony.

Bő raumban szaladt a Shanti, miután kiértünk a nádas takarásából. A strandokon elég nagy votl a forgalom, sok úszót és vizibiciklit kellett figyelni, és jöttek egyre többen a szörfösök is, mert érezhetően erősödött a szél. Pöffös volt ugyan, de kevésbbé, mint szokott, és egész jól tartotta az irányát is. Viszonylag keveset kellett gépészkedni. Ahogyan már megtanultuk, a nádasok közötti tisztásoknál, a VVSI előtt, Gárdonyban, és a versenypályán is komolyan beerősödött, volt, hogy egészen rá kellett engedni, mégis komoly tempóban haladtunk. Ahogy nőttek a hullámok egyre több vizet kaptunk az orrból, főleg Zsófi, a mancsaft helyén.

Két tempós kört mentünk, majd még fordultunk néhányat a yacht klub előtt. A széjelző szerint a szél igen viccesen váltogatta irányát. MIndkét takkon negyedszélnek mutatta a széljelző. Ennek nem örültünk annyira, mert sok kalandos – és persze tanulságos – kikötésünk volt, szerettünk volna egy egyszerűbbet. Addig fordolódtunk, mígnem megkönyörültek rajtunk a vízek és szelek urai és befordult éppen északira. Le is ejtettem, és irány a kikötőmedence. Odabent, félúton ránk fordult egy pillanatra, úgy tűnt halzolnunk kell, vagy forgolódni, de aztán visszatért az északi irányba, és tolta a hajót csendesen. Innen már nem volt nehéz dolgunk, félszélre élesedtünk, majd a boxba fordulva szélbe álltunk, lobogtattunk. Zsófi a bitonság kedvéért előre ment az orrba, ha esetleg fordulna a szél, elől megfoga a hajót.

Kikötés után, komótos pakolás, beszélgetéssel, kis heverészés a mólón, latolgatás, hány hetünk van még, hányszor tudunk még vízre szállni. Akárhogyan is, szép volt ez a nyárbúcsú, köszönjük!

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2011. augusztus 31. szerda @ 17:53

    Megérte a kalandos odaút, ilyen gyönyörű időhöz és szélhez régen volt szerencsénk 🙂 békés hajózás, világmegváltó beszélgetések, ügyes kikötés. Köszönjük, ismétlésre remélem minél hamarabb sor kerül!

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum