A péntek sem kedvezett a génuáknak

Szeptember 9-én, pénteken Richárd áldásos szervezésének köszönhetően ismét vízre szállhattunk.

Ez alkalommal kora délutáni találkozás és leutazás jöhetett szóba, így nem sokkal 14.00 óra után érkeztünk a kikötőbe. Az időjárás némileg megcáfolni látszott az előrejelzést, de ezt már rezzenéstelen arccal is megtanultuk elfogadni. Az eltérés nem a szél erejében, hanem a világvége hangulatot árasztó felhőtakaróból adódott. Eleinte nem tudtuk eldönteni, hogy valóban eljött-e az apokalipszis vagy még jóra fordulhat, ezért a kisebb nagyvitorlavásznat választottuk a kihajózáshoz. Sajnos valami tévedés folytán a vászonhoz tartozó latnik elkeveredtek, amiket találtunk, láthatóan más vitorlát teremtettek formában tartani. Amíg próbáltunk a standard vászonból megfelelő lécet választani, egyéb MacGyvert idéző ötletek is megfordultak a fejünkbe, amit az érzékeny lelkületű hajósok védelmében itt nem idézek. A vászon később beigazolta azt a feltevést, hogy a korábban említett standard vászon szabása, pontosabban a reffelési pontok elhelyezése nem sikerült tökéletesre. A kis vászon a gyári pontokon lekötve éppen annyi alakvesztést mutatott, amit a vorstag tervezett megfeszítésével korrigálhatunk, a megfelelő spanner beszerzését követően.

Némi kifutástechnikai hezitálást követően és a szélirány tartós nyugati volta miatt, úgy határoztunk (igazából Zsófi és Richárd párhuzamosan jöttek rá a megoldásra én tanácstalanul ültem a fardecken), hogy cölöpről indulunk. Richárd vette kézbe parton a hajót, Zsófi kezében a kormány, én evezővel a hajtóerőt szolgáltattam, amiben az ellökést követően Richárd is csatlakozott. A cölöphöz kötöttünk és átvettem a kormányt, a mancsaftéria vitorlát húzott. Pár fordulással kijutottunk a kikötőből és a déli part előtti védett területen kreuzolgattunk, úgy egy órányit. Annak fényében, hogy csak egy vásznat használtunk igen jónak mondható sebességet és manőverező képességet értünk el. A szélirány hangyányi változása lehetővé tette, hogy a kikötés a tervezett cölöpön végrehajtott vitorlabontás és beevezés helyett, befutással történjék, ami igen jól sikerült. Erről csupán azért emlékezem meg, mert Zsófi testvére a laikus szemével később méltatta azt, ami igen jól esett.

Rövid pihenőt követően újra kifutottunk, a cölöpig azonos felállásban, onnan Richárd vette át a kormányt Zsófi az ezúttal már bátran bevetett viharfockért felelt, én a hajó kiegyensúlyozásában működtem közre. Új területeket nem fedeztünk fel, de igen sportos szélben remekbe szabottat vitorláztunk, amit ismét egy tökéletes kikötéssel koronáztunk. Ekkor már javában zajlott a kicsik vitorlás edzése, ami rám mindig nagy hatással van, fene tudja miért. Kissé pilledten álltunk neki a hajó leszerelésének, de ismét nagyszerű napot mondhattunk magunkénak. Kis üröm az örömben, hogy a fenékben a vártnál több vizet találtunk, aminek okát csak az alapos átvizsgálás derítheti ki, de én személy szerint bízom a legjobbakban. Az időjárás egyébként érdemi változást ottlétünk alatt nem mutatott, a ég borús maradt, de szinte végig egyenletes kifújt 10 csomó körüli Nyugat-Északnyugati szelünk volt. Számomra meg közismerten megváltás, ha nem tikkasztó napsütésben kell lennem.

Remélhetőleg nem ez volt idén az utolsó vitorlázás, hiszen az előrejelzés még sok jóval kecsegteti a hajóstársadalmat és még a ropogós génuát sem próbáltuk ki.

1 hozzászólás

  • By richárd, 2011. szeptember 15. csütörtök @ 08:38

    Valóban remek nap volt, és már látszanak a folytatás, az ismétlés lehetőségei, sőt az égiek talán szombaton megadják az esélyt a zsákban ihenő génuának, hogy felkússzon végre a vorstagra :). bár, ha nem az sem baj, csak fújjon! 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum