M-day, azaz a megfázás napja, …ja és a pillangós beállásé, avagy a péntek, ahogy én láttam :D

Ahogy közeleg az tél, kezdenek felgyorsulni az események az energiainfo. sailing team házatáján. Egy nap kihagyással ismét vízre szálltunk, ezúttal Zsófival. Ismétcsak remek időnk, szelünk volt, bár kissé hűvösebbre fodult, amit Zsófi már ott helyben felismert, én viszont csak itthon, miután sündisznók kezdtek randalírozni az orromban 🙂

A menetrend lassan szokásosnak nevezhető péntekenként, egykor Zsófival találkozunk Budafokon, aztán indulás Agárdra. Most nemcsak útközben, a megérkezésünkkor is fújt. Sőt, az előrejelzések elenére, miszerint déltől folyamatosan gyengülnie kellett volna, úgy 2-es alapszélben, hármas befújásokkal szembesültünk. Gyors átöltözés – Zsófi előbb rövid, majd bölcsen a hosszúnadrág, és a deékmelegítő meleltt döntött. Én viszont kitartottam a rövidnadrág és hosszúújjú póló mellett – hiba volt.

Gyorsan leponyváztunk. A szomszéd arra az álláspontra helyezkedett, megvárja míg gyengül kicsit, mert gyengülni fog. Felhúztuk a grószt, nem gyengült. Normál fock mellett döntöttünk, az is felment, és a szél csak nem gyengült, megkockáztatom, hogy voltak 4-es befújások is. Gárdonyban a surf beach előtt kezdtek megjelenni a surf-ösök. Némi latolgatás következett, hogy ki kormányozzon, ki löki el a hajót. Már kifelé megállapítottuk, a szezon elején ilyen szélben még az sem lett volna kérdés, hogy teli taklival kimenjünk-e. Zsófi ült a kormányhoz, azzal a szigorú megkötéssel, hogy mondjam neki mit csináljon. Kézbe vettem a hajüt, ellöktem, és ahogy kell az északi szélben, gyorsan félszelet fogtunk. Zsófi gyorsan és határozottan ejtett, semmit sem centiztünk ki ezúttal, a Shanti hamar gyorsult, élesedve húztunk a Nadap felé. Fordulás, negyedszeles futás, majd ismét fordulás, és még egy, meg még egy és már húztunk is kifelé a kikötőből, fél-háromnegyed szélben tempósan. Zsófi remekül hozta ki a hakót, pontos és határozott manőverek voltak, élvezet volt közreműködni 🙂 Ezúttal a kőgát végén horgászók zsinórjai sem voltak veszélyben.

Gárdonynak vettük az irányt, a Shanti 6 csomó feletti tempóban szaladt, a Kápolnányék felől jövő hullámok be-benéztek azt orrdeckre, kapott belőle a rövidnadrágos mancsaft is 🙂 Kiegyensúlyozottan haladtunk, a Shanti jól viselte a hullámokat. Nem sokkal a Gárdonyi horgászkiktő előtt fordultunk, és vágta visszafelé. A szél kissé lepörgött, ezért az agárdi móló előtt takkváltás, fel a nádas felé, majd forduló vissza a nagytisztásra. Végig kiülve haladtunk, a grósz szinte teljesen kiengedve, 6-7 csomós tempóban.

A VVSI előtti területen cseréltünk. Ahogyan szokott, itt is erős szél fújt, ahogyan haladtunk előre az időben egyre stabilabb volt, az iránya sem változott jelentősen. Remek negyed-félszeles takkokat mentünk, olykor deckvízen, közben a sodorvonalunkat csodáltuk, a Shanti sikláshatáron úszott az itt, a nádas takarásában egészen síma vízen. Nem voltunk egyedül, egy kalóz, és egy kajütös, talán B18-as is lubickolt az erős őszi szélben, napsütésben.

Alfons szerint ugyan a shottköteleink vastagok – 10-es a grósz és a fokk is -, szerinte legfeljebb 6-os elég volna. Hát nem tudom. Az igazság az, hogy a 10-es sem volt egyszerű, még kesztyűben sem tartani. A grószét még csak be lehet klemmelni, mert ha befúj azt gyorsan ki lehet rántani, de a fokkét nem, ezért inkább kézben tartva hajóztunk. Volt is izomláz másnap 🙂

Úgy két óra örömvitorlázás után fordultunk rá a kikötőre. Hol van már a para, az agyalás, hogy hol álljunk szélbe, és húzzuk le a fockot, hogy mi is lesz majd bent, vagy az evezős kínlódás, amikor Frigyessel erős déli szélben próbáltuk belapátolni a Shantit a kikötőhelyére, de gyakorlatilag egyhelyben álltunk. Szorgalmasak voltunk, és megtanultuk hogyan megy ez… 🙂 Most is működött. Amint az öbölbe értünk, teli hátszélben haladtunk, jobbcsapáson. Volt ugyan egy pillanat, amikor úgy tűnt lepörög, az addig a grósz takarásában pihenő fock-ot ki is libbentette, és felmerült, hogy esetleg meghalzolunk, de nem, egy hangyányi igazítással megmaradt a pillangó – Zsófi legnagyobb örömére -, de haladtunk hátszélben tovább. A kikötőszár mellett, Zsófi elengedte a fockot, befordultunk, a grószt behúztam félszélre, a GPS 5,5 csomót mutatott. Most is felmerült bennem: sok lesz. Zsófi az orrdeckben várt. A helyünk mellett – ahogyan Alfonstól tanultuk – kilencven fokban meredeken ráfordultunk, a Shanti pedig, mintha kéziféket húztam volna, gyorsan lessulni kezdett. Érezni lehetett, ahogyan az addig a széltől könnyű test visszaül a vízre, és megpihen. Lassan csúsztunk be a helyünkre, fülig érő szájjal.

Hazafelé az is kiderült, ugyan az élményakkumulátorok sokat töltődtek, a rövidnadrág, meg a póló kevés volt ezen a délutánon, alapos nátha lett a vége, de megérte :D.

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2011. szeptember 26. hétfő @ 13:58

    Múltkor arról beszélgettünk, hogy milyen jó is ez a vitorlázás csak ne kellene az elindulással és a kikötéssel bajlódni…. Most azonban olyan szépen és nyugodtan kiviteleztük mindkettőt, hogy kár lett volna kihagyni 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum