Szép, szeles búcsúszombat

Péntek délután még úgy volt, mancsaft nélkül maradok szombatra. A meteorológusok pedig viharos szelet, és zárporokat jósoltak a Velencei-tó térségére is. Aztán estére már volt mancsaftom, és mire Zsófival leértünk Agárdra látszott az is, hűvös, de szép napunk lesz. Így volt, miközben ismétcsak sokat tanultunk vitorlázásról, hajóról, tóról, időről, magunkról. Fél évvel azután, hogy evezve próbáltunk kínlódva a kikötőöbölbe jutni, épp csak néhány méterrel maradtunk le a dobogóról. Az agárdi yacht klubban álló “vándormadarak” közt negyedikként vittük át a Shantit a célvonalon.

Amikor szombaton hajnalban öt órakor megszólalt a telefonom ébresztője, nem voltem benne száz százalékosan biztos, hogy kocsiba kell ülnöm, hogy úgy két és fél óra múlva hajóba üljek, valószínűleg hideg szélben. De az emléke azoknak a pillanatoknak, amikor elrúgjuk a partot, és a vásznak szelet fognak, a víz pedig utat nyit a Shantinak, ilyenkor mindent felülír. Gyors reggeli, szendvicskésztés, pakolás és irány Agárd. Másfél óra múlva felvettem Zsófit. Még csak fél nyolc múlt néhány perccel, hűvös volt, de Budafokon sütött a nap, azt sugallva szép időnk lesz, már a körülményekhez képest, miután előző este még szakadt és fújt veszettül.

A yacht klubb udvarán már alig volt hely, amikor negyed kilenc tájban megérkeztünk. Elsőként neveztünk, és kaptuk meg a klublobogót. Leponyváztunk, pakolásztunk. A szomszdok ötös befújásokkal riogattak, ezért úgy döntöttünk a kisebb grószt tesszük fel. A nagy le, latnik ki, a kicsi fel, latnik hosszúak. Gyors barkácsolás, még a kormányosértekezlet előtt. A kormányosértekezlet után beöltözés, majd egy gyors szendvics. Nem sokkal 10 előtt indulunk a kikötőből.

Ugyan inkább nyugatias volt a szél, azért gyorsan kikrajcoltunk. Gárdony felé vettük az irányt, kicsit forgolódtunk, majd mentünk egy kört a VVSI felé, aztán vissza a kikötő baloldalát jelölő zöld oszlop és a vele szemben, északra elhelyezett piros bója által kijelölt rajtvonal mögé. A mezőny már ott forgolódott. Nem volt határozott rajttaktikánt. Végül úgy manőveeztünk az ekkor olyan 3-as szélben, hogy az egyperces jelzésnél, a rajtvonal felezőjénél jártunk. Ejtettünk, és vártuk, hogy teljenek a másodpercek. Timu egy finnel a nyomunkban hangosan számolt vissza tíztől 🙂 Szerencsénk volt, csak élesedni kellett, és már húzhattunk is a VVSI felé. Az elsők között jöttünk el, tiszta negyedszélben kezdtünk. Miután ilyen csak ritkán van, és akkor is csak rövid ideig 🙂 kicsit leforgott, fordulnunk kellett néhányat, mígnem a fordítóbója alá tudtunk húzni.

Egy hosszú takkot mentünk, és bár a viharos széltől tartva a kicsi grósz volt fenn, jól haladtunk. Azt tudtuk, hogy a bútórszállítóknál gyorsabbak vagyunk, ezért a cél minél több kzv-t magunk mögött hagyni. Ez sikerült is, volt, amelyiknél gyorsabbak voltunk a kis vászonnal is. A fordító után talán az ötödik, vagy hatodik helyen vettük a Cserepes sziget előtti bóját. A nádasban még némi szemerkélés, és egy szivárvány is jutott 🙂 Andrást, a kikötőmester idézve – aki ugyancsak egy finnel volt – ez szinte giccses volt. Napsütésben, kellemes szélben húztunk visszafelé, fél-, negyedszelezve.

Tartottunk tőle, hogy zűrös lesz a mezőnnyön átmenni, de nem volt gond, egyetlen necces helyzet sem volt. Gyorsan elértük visszafelé a bóját, és mehalzoltunk, amivel kicsit emgleptem Zsófit, aki meg is kérdezte: “…de miért halzolunk?” 😀 Innen egy hosszú-hosszú, majdnem egy órás hátszelezés következett egészen Velencéig. Közben elhagytuk a Mesét, amely a rajt után komoly előnnyel volt előttünk, és a mezőny derekától egyre jobban elléptünk. A nádas csücskénél ugyan úgy tűnt félszélünk lesz, de végül végig hátszélben mentünk. Most már azt is tudjuk, itt kezdődött az a meccs, ami a befutóig tartott, a végül bronzérmes kzv-vel.

Itt elcsúsztak mellettük lassan. Az ok egyértelműen a nagyobb vitorlafelület, hiszen hátszélben ez nyilván nagyobb előny, mint préseléskor. Nemsokára feltűnt a velencei bója, és azt is láttuk, hogy a mezőny eleje már vadul krajcol visszafelé. Na ott majd behozzuk a lemaradásunkat, mert a kiszemelt ellenfél ez a hajó lett. Ügyes bójavétel, és hosszú cirkálás visszafelé. Próbáltuk lekövetni a jóval eőttünk járó Petra (kzv) takkjait. A közvetlen ellenfelünket elengedtük, egy ideig épp ellentétes fordulókat tettük, sőt amikor ők egészen az északi partot húzták, mi majdnem vízközépen préseltünk Agárd irányába. Még Gárdony magasságában is jöttek szemben versenyben lévő hajók. A nagytisztás közepe táján kezdett kicsit erősödni. Kicsit megint lefordult, ezért láttuk a célt nem tudjuk tartani, de próbáltunk némi magasságot csalni, és közben szemmel tartottuk a fadeckes piros testű kzv-t. Messze, fent a versenypálya északi oldaláról húzott a kikötő előtti nádas csücske felé. Láttuk, nem fog tudni befutni ő sem ezen a takkon. Messze mögöttünk a mezőny.

Agárdot közelítve ismét közel kerültünk az előttünk álló kzv-hez, amely egészen eddig csak grósszal haladt. Nem is értettük miért. Itt elkezdték felhúzni a génuát, amit majd egy percig cibált a szél, mint egy elszabadult gennakert. mintha nem lett volna a fall kézben, vagy az alsó szem lekötve, nem tudni mi történt, de megcsillant a remény. A hajójuk ugyanis állt, amig szereltek, mi viszont 3-4, olykor 5 csomós sebességgel közelítettünk. Aztán csak úrrá lettek az génuán, és elkezdőtött a fogócska. Láttuk, hogy miközben mi a kikötőbejárat alatt nem sokkal a mólót tartjuk, ők fel-le cirkálnak. Tudjuk, hogy a kikötő előtt, a déli takkból fordulva, nem északi lesz, hanem inkább észak-keleti, vagyis kettőt előre, egyet hátra. Ezért sem akartunk beszálni a forgolódásba.

A taktika az volt, hogy megyünk, ameddig tudunk a kikötőre, és ha mázlink lesz, akkor egy takkváltással befutunk, vagy legfeljebb egészen a rajtvonalnál majd cirkálunk még egyet. Sokáig úgy tűnt, ez bejöhet – azt kell írjam, egészen addig úgy tűnt, amíg ők be nem futottak 🙁  Ahogy beértünk a kikötő alá, egy fordulót követően magasságban előttük voltunk. Felhúztunk a nádas felé, ők a célvonalra tartottak. Útjogunk volt, tartottuk, de aztán fordultunk, mert ez tűnt célravezetőnek. Elhúztak alattunk, mi viszont megálltunk. Most sem tudom egész pontosan miért. Csak arra tudtam akkor, ott is gondolni, hogy leforgott a szél. Pumpálni kellett, hogy leessünk, ők már jöttek visszafelé, de még a célvonallal párhuzamosan. Mindketten ráfordultunk a befutóra, de a szél csak nem akart segíteni. Ők kicsit előttünk, de nem behozhatatlan előnnyel. A következő mondatnak nem sok értelme van, de biztos sok nagy verseny befutója után elhangzik, leíródik: ha befújt volna, ami befújt fél perccel később, akkor megvan a hadmaik hely a kzv mezőnyben. De nem fújt be, illetve nem akkor, amikor kellett volna, így talán fél perccel utánuk szólt a befutó duda a Shantinak, és a partról a taps nekünk is, nekik is a szemmel látható nagy küzdelemért. Ez jólesett, köszönjük innen is! 🙂

Egy tiszteletkör után ismét megleptem Zsófit egy halzolással – bocs :). A kikötőöbölben az utóbbi időben midnenféle szelke, északi-észak-nyugatira fordulnak. Most nem  így volt, és nyilván fáradtak is voltunk kicsit, ezért a beállás kicsit vicces volt, de végül a Shanti a helyére került – a többi részletet fedje jótékony homály :D, majd öregkorunkban, a szúnyogszigeti halászcsárdában poharazgatva elmeséljük. Talán 🙂

Rájöttem ezen a szombaton, hogy az a szép a vitorlázásban, hogy egy-egy leállás, egy rossz takkváltás, mi több, egy fél perccel később, vagy korábban végrehajtott forduló ugyanolyan kihívások elé állítja egy világverseny vitorlázóit, mint minket ezen a szombaton. A méretek, a sebeség más persze, meg a tudás is nyilván, de a lényeg, a fizika ugyanaz. A vízen ebből a szempotból abszolút egyenlőek vagyunk.

5 hozzászólás

  • By zsofi, 2011. október 9. vasárnap @ 13:24

    Nagyon szép napot tudhatunk magunk mögött, igazán öröm volt Shanti első versenyén mannschaftkodni. Mint később kiderült mindkettőnkben megfordult reggel, hogy hááát, lehet, hogy nem kellene ilyen időben elindulni, de tényleg kár lett volna kihagyni. Szép volt, jó volt, ügyesek voltunk, jól taktikáztunk….. csak miért halzolunk? 🙂

  • By richárd, 2011. október 9. vasárnap @ 19:13

    mert néha elkerülhetetlen 🙂 – én kérek elnézést 😀

  • By feri, 2011. október 10. hétfő @ 21:57

    Gratulálok a szép eredményhez, a szép naphoz, a dicső halzhoz. Bár még egy kevés van hátra a hajózható napokból, de már most szeretném -talán megengedik- mindannyiunk nevében megköszönni Richárdnak, azt a rengeteg élményt, amit idén a Shantitól kaptunk. Remélem a jövő év is legalább ennyi élményt szerez majd mindannyiunknak.

  • By richárd, 2011. október 11. kedd @ 06:52

    Rajtam ls a Shantin nem fog múlni 😀

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum