Tűnő nyár

A képeket rendezgetve a gépemen, olyan közelinek tűnik a Shanti vízrebocsájtása, amikor Feri egy 6-os kötélen igyekezett megtartani a trélert, hogy ne merüljön el végleg. A lecke, amit az árbocba felszaladó felhúzó kötelektől kaptunk, vagy épp az első méterek, amikor átvitorláztunk a VVSI nagyobbik kikötőjébe, latnik nélkül a kisebbik grószban, és a viharfock-kal, ami azóta is a kedvencünk, bár szerencsére ritkán volt rá szükség.

Nem kevésbbé emlékezetes az első túra, Lillával, Zsófival, Frigyessel – , amikor az erős déli szélben majd egy órát eveztünk mindhiába, már az YKA kikötőjébe. Nem is emlékszem már, végül hogy került a helyére a hajó :). Aztán az első felfedezéseink a nádasszigetek között, az albatörés, az első szúnyogaszigeti kikötés, a csuszák, halászlevek, krajcolások a Vadlúd előtt a szűk átjáróban :). Német barátaink villámlátogatása, amitől nemcsak a Shanti lett fürgébb, élesebb, de gyors leckét kaptam a vitorlával való manőverezésből, máig ebből élek, ebből építkezek, valahányszor csak nekivágunk a tónak. Majd hét hónap tapasztalatával még az sem ijeszt már, ha a kikötőszárak közt hirtelen leforog és nyugatról kezd fújni, és az sem, ha a kötél kézben marad :). Amitől tartok kicsit, az a fogyó lendület. Jön a tél, legalább négy hónap szünet. A Shanti a műhelyben, a képek a gépemen, az emlékek bennünk pihennek majd. Lesz-e olyan ereje a tavszi napsütésnek, a márciusi szélnek, hogy összefújja újra a csapatot Agárdon?

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2011. október 18. kedd @ 21:10

    Szép emlékek, megemlíteném még a nutot és kormánylapátot is, amiknek bizonyos helyzetekben nagy szerep jut 🙂 Kedves botlások,de minden akadályt türelemmel, megértéssel és jókedvvel vettünk. A hűvősebb, hosszú estéken pedig lehet gyakorolni a farkascsatokat és bikanyolcasokat kedv szerint 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum