K-day, azaz a kiemelés napja

Tudtuk, hogy eljön ez a nap, már akkor is tudtuk, amikor áprilisban ügyesen besójáztuk a Shantit a VVSI kikötőjében. Amikor ezen a napos szerda délelőttön megérkeztünk az afgárdi kikötőbe, a “vándormadarunk” elég magányosnak tűnt a vízen. Bár a Pupák és néhány horgászcsónak is úsziott még, a hajók legtöbbje már kint állt a klub udvarán, fegyelmezett sorokba rakott állványokon.

Előző nap még volt egy kósza gondolatunk, hogy teszünk egy tiszteletkört, de szinte teljes szélcsend fogadott a parton minket, megkönnyítve ezzel az átmeneti válást víztől, kikötőtől, széltől.

Gyorsan leponyváztunk, és beraktuk a kormánylapátot. Lekötöttem a hátsó kötelet, most nem hagytuk fenn :), Feri ellökte, és a sima vízen elindult utolsó idei útjára a Shanti. NÉmi dél-keleti bríz ugyan próbált fékezni, de percek alatt átmanővereztünk a szerelőmólóhoz, ahol már pöfögött a sárga IFA, hogy drótköteleivel erősen megfogja és kiemelje a vízből a “madarat”.

Miután a hevedereket átfűzték a hajó alatt, az lassan kiemelkedett a vízből. Zsombor és Bence tartották elöl és hátul. Tönkő Gáborék munkáját dícséri, hogy az alja szinte makulátlan volt, a kék algagátlón csak némi kopás, az is főleg a vízvonal táján. Miután kiemelték, András gőzborotvával alapos

an lemosta az alját, majd leraktuk az utánfutóra. Azért összehasonlíthatatlanul könnyebb volt így, mintha sójázni kellett volna.

Másfél órás pakolás következett. Nemcsak ki kellett üríteni a fardeck-et, ahol valóban kissé kaoptikus állapotok uralkodtak, elemek, reffkötélnek való darabok, tartalék csavarokkal, seklikkel tele doboz, mentőmellények, tartalék vitorlák, horgony, pótdzseki és ki tudja mi még… Ügyes halomba raktuk a hajó mellett, majd ledöntöttük az árbocot. Némi szél támadt ugyan, és csak ketten voltunk a művelethez, de megoldottuk. Kötözés, ragasztás, majd bepakoltnk a kocsiba. Valahányszor csak eszembe jutott a vízretétel, amikor is az utánfutó fülig merült a vízbe, mindig azon lamentáltam, vajon a futó világítása működik-e majd, ha őszre szükségünk lesz rá. Működik! 🙂

Nem sokkal 2 óra után indultunk Diósdra, ahol már állt pár hajó az udvaron. Gyors egyeztetés, egyelőre csak nagyvonalakban, majd leponyváztuk a hajót, ami most a műhely udvarán várja, hogy sorra kerüljön, és folytatódjon a felújítás. Ennek a részleteiről természetesen beszámolok majd.

Az előttünk álló négy hónapra, ami tulajdonképpen scak tizenhat hét, nem is olyan sok, mint amennyinek tűnik, marad az elméleti felkészülés, a technikai kérdések megvitatása, és a hajó vereteinek, szerelvényeinek állítgatása, kiegészítése, hogy tavasszal, amikor vízre kerül még finomabban tudjuk az agárdi szélre hangolni.

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2011. október 26. szerda @ 19:50

    Ügyesek voltatok, ezek szerint Shantinak is gyors és fájdalommentes volt a víztől való megválás. Neki eljött a megérdemelt pihenés és megújulás ideje, nekünk meg az elméleti felkészülésé. Remélem pár hónap múlva itt lesz az “A-Day” azaz A vízretétel napja 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum