Évadzáró Köd Kupa, vagyis egy újabb szélcsendes verseny

Előzetes egyeztetés után Krisztián 10 előtt az almádi kikötő mólójára hozta a CNSO-t, mi pedig gyorsan berámoltuk a motyóinkat, (ránézésre egy hétre valót 🙂 ) és kimotoroztunk a kikötőből. Közben megkaptuk a kellő instrukciókat, egy kis ismétlés, hogy melyik a fall, a dirk, hogyan működik a motor, valamint merre vannak a mentőmellények és hogyan kell reffelni. Ez utóbbi már reggel viccesen hangzott, a futam során pedig még a gondolata sem merült fel egyikünkben sem :)Ezután a B295-ös mellé álltunk, Krisztián átült a másik hajóba, kölcsönösen jó szelet kívántunk és kezdetét vette a felkészülés.

Jól beöltöztünk, bizony jól esett még egy polár, vízálló nadrág, vastag zokni. Kiragasztottuk a rajtszámot, felhúztuk a vitorlákat. Kézbe vettem a RELOAD kormányát és a rajtvonal felé vettük az irányt.

Mivel az amatőrök rajtja 11:10 perckor volt, bőven volt időnk félszélben föl-le karistolni a rajtvonal mögött, közben gyönyörködtünk a szép hajókban és nem utolsó sorban „kerestük a szelet”. Ebből a partközelben viszonylag több jutott, mint a rajtvonal víz felé eső végén, úgyhogy ennek megfelelően próbáltunk helyezkedni. A rajt előtt még 2-őt fordultunk, hogy jó heyről tudjunk indulni, e miatt viszont vesztettünk a sebességünkből, illetve a szél is alább hagyott, de kb. 3 perccel később balcsapáson, negyed szélben elhagytuk a rajtvonalat. A kenesei bójáig (amit Richárd azonnal kiszúrt… a mellettünk elhaladó motoros fedélzetén 🙂 ) bár forgolódós és elég gyenge szelünk volt, tudtunk haladni és annyi lendületet szerezni, hogy a lavórokon átcsússzunk.

Közben kisebb meccseket vívtunk a mellettünk levőkkel és egy-egy jó taktikával átmeneti előnyre tettünk szert. A forduló előtt 4-5 km/h-ra sikerült feltornázni a sebességünket. 12 után vettük a Kenesei bóját az utolsók között.

Innen versenytársaink hátszélvitorlát húztak és Almádi felé vették az irányt. Mi próbltunk a grósszal taktikázni amennyire lehetett és sikerült úgy beállítani a hajót, hogy 2 hátszélvitorlával haladó hajóval tartsuk a tempót. 2 óra alatt sikerül visszajutni Almádiba, 1 illetve 2 km/h-ás „sebességgel”. A szél teljesen elállt, az ég pedig beborult. A mezőny állt, többen lehúzták a vitorlákat és motorral hazafelé vették az irányt.

A legtöbb hajón ennek ellenére jó volt a hangulat, legalábbis a miénken igen, beszélgettünk, fotóztunk, csörlőztünk. Az Almádi bóját vettük, viszont látszott, hogy egy óránk maradt arra, hogy lemenjünk Alsóörsig és onnan visszaérjünk, viszont ilyen szélcsendben ennek nem láttuk értelmét. Krisztiánék már visszafele jöttek, úgyhogy megegyeztünk, hogy  amíg ők befutnak, mi lötyögünk még egy kicsit a vizen. Összerámoltunk, Krisztián mellénk állt, átlépett és a móló felé kormányozta a hajót.

Összességében mi kihoztuk amit lehetett.

A csapat jó volt, örültem, hogy kormányozhattam és nagyon profi volt a mannschaftok közreműködése.

A hajó nem volt ismeretlen, a kormánya formáját tekintve kifejezetten kényelmes, viszont valamiért lassabban reagált az élesedésre/ejtésre.

A pálya rajzát előző este tanulmányoztuk, a rajt előtt pedig iránytűvel kiszámítottuk, hogy merre lehet a kenesei bója. Ennek ismerete sokat jelentett, hiszen valljuk be, tavaly vesztettünk időt azzal, hogy a fűzfői öböl felé tettünk egy kisebb kitérőt.

Csak hát a szél … az hiányzott, de milyen jó, hogy október végén még vízen lehettünk 🙂

1 hozzászólás

  • By richárd, 2011. október 31. hétfő @ 17:17

    valóban szép nap volt, Zsófi könnyű kézzel, remekül vitte a hajót, jó társaságban, vidáman telt ez a szombat is 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum