Agárdi Shangri La

Útközben hazafelé, lassan kerített hatalmába az érzés, hogy mennyire jóü is volt ez a nap. Szereltünk vagy másfél órát megint, és mire kifutottunk, majdnem teljesen megállt a szél, és mégis… Odakint mérhetetlen nyugalom, csend és béke volt. Egy kis darab Shangri La ebben a nyárias tavaszban 🙂

Majdnem terv szerint érkeztünk. A kikötőben csak András sepregetett, sehol egy lélek rajta és rajtunk, valamint a kutyákon kívül. A klub árbocán olykor megmozdultak a zászlók, a szélmérő álmosan forgott, de közben a tó olyan nyugodt és békés volt, amilyennek ritkán látni. Szereléssel kezdtünk, mert az árboc beállítása hátra volt még, és a hevederek köteleit is újra kellett kötni, és a baumon is kelett még variálni, szóval matattunk vagy másfél órát. Olykor megindult a szél, de aztán megint mérhetetlen nyugalom szállt a kikötőre.

Nem sokkal dél előtt felkúsuztak a vásznak. Ismét akadt egy látogatónk, aki délelőtt a hajóját tisztogatta, most elsétált megnézni a Shantit 🙂 Alig érezhető szellőben toltuk ki a vízre, és némi matekozás után, megindultunk. A keleties szélben krajcolva húztunk ki a kikötőből. Minden egyes gyengeszeles alkalommal elképedek, mennyire érzékeny ez a hajó. Hárman voltunk pedig, és legfeljebb három csomóval fújt, mégis szépen megindultunk.

Meleg volt, olyan gyöngéden sütött a nap, ahogy csak tavasszal szokott. A víz mint a töükör, vagy inkább sűrű olaj. Itt-ott egy kis helyi bríz fodrozta, mintha libabőrözne a hosszú tél után, mikor a szél könnyű léptekkel végigfut rajta. Az árvbocállításnak köszönhetően az új nagyvászon gyönyörűen kiállt. Ebben a halvány szellőben is szépen megtelt. Nem csobogott a víz, pedig vagy két csomóval hasítottunk. Inkább, mintha tényleg olajban úsztunk volna, és olyan könnyűnek tűnt minden. A kötelek, a kormány, a lélegzet… Minden, ami az ugyan egészen közeli parthoz kötődik oylan nagyon távolinak és lényegtelennek tűnt. Elnyelte a hajót körülölelő csend.

Egy óra tájban fordultunk a kikötőfelé, ekkor még határozottan vitorlázva manővereztünk be. Igaz szél alatt kellett ülnünk, hogy segítsünk a vitorláknak, de könnyedén beúsztunk egy helyre. Időközben megérkezett Beló, azaz belley laci, a szezonnyitó verseny pólóivalé, és mert úgy volt vízreteszi a hajóját. A pólókat gyorsan flepróbáltuk, a hajóját a parton körbejártuk, közben előkerültek a szendvicsek, Zsóri megjegyezte: még sohasem mentünk vissza, mikor kijöttünk ebédelni. Ültünk kicsit a klub előtt, bóklásztunk a napsütésben, majd úgy gondoltam, már csak dacból is ki kell futnunk.

A bőrünkön olykor éreztünk valami szellő félét, de a zászlók megadóan lógtak. Beló a hakjóig kísért minket, felhúztuk a vásznakat újra. Olykor egy-egy halbvány fuvallat, éép rossz irányból próbált visszatolni minket, de sikerült ismét félszélben kifelé fordulni a kikötőből. Hogy kijussunk mielőbb, Feri evezőt ragadott, és a sima vízen perceken belül ismét kint voltun a nádas előtt. A műszer egy csomó körüli sebességet mutatott. Napoztunk újra, mint a gyíkok. Elnyúltunk a fedélzeten, olykor felnéztünk a grószra, milyen jól áll semmi szélben. A nádas, ami amúgy normál körülmények között vagy három percnyi távolságra van csupán, most majdnem egy fél óra messzeségbe került. Ismét lelassult minden. Fordultunk, és megint, és ismét, hogy időben a kikötőbe érjünk. Műszeresen ugyan érzékeléhetetlen légmozgásban, de vitorlázva jutottunk a helyünkre.

Talán nem is a szél vitte a hajót,hanem valami mástól ébredt felhajtóerő. Talán csak az a vágy, hogy vizorlázzunk. Az a sokak számára megmagyarázhatatlan szenvedély, ami az effajta, széltelen napokon is vízre csábít. Csak fogni a köteleket, érezni rajtuk, ha egy helyi feláramlásból valami kis frissülés támad és nekiütközve a dakronnak erővé alakul, s a megszállottság jutalmaként hajtani kezdi a hajót, mintha megszűnne a súlya, a surlódása, a légellenállása. Beleolvad a vízbe, légbe, egy lesz vele, és egy lesz vele a hajós is.

2 hozzászólás

  • By zsofi, 2012. március 25. vasárnap @ 17:11

    Rejtély mi mozgatta a hajót tegnap. Ahogy csendesedett a szél úgy vett körül minket a csend, a béke, a nyugalom… mi kell még? 🙂

  • By Kata, 2012. április 1. vasárnap @ 16:24

    Kedves Shantin Napozó Gyíkok!
    Csodás lehetett! Köszönöm.
    Talán ezen a hétvégén már meg is történt a szezonnyitó verseny?

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum