Boldog viharnap

Amikor Micimackó ezzel a jókívánsággal járja körbe barátait – “Boldog viharnapot!” -, Nyuszit felkapja a szél, és mindenféle más kalamajkát okoz a hatalmas szél. A hét elején még arra készültünk, hogy akár hó is eshet, és aztán azt mantráztuk: csak pár órát ne essen, és fújjon valami, bárhonnan bármi. Végül előbb verőfényes napsütésben, majd borongós időben, de kifújt szélben vitorláztunk. Még az is lehet, hogy az idei szezon egyik legjobb napja volt ez a vasárnap 🙂

Nem szeretném túl bő lére ereszteni, de a múlt hétvégére kell emlékeztetnem, hogy érzékeltetni tudjam a vasárnap nagyszerűségét. Akkor ugyan az időjósok azt mondták, a hétvégén szomorkás őszi idő lesz, de némi remény azért volt rá, hogy mégis vízre lehet szállni, ezért Zsófi és én is szabaddá tettük a szomabtot, hosszas számolgatás után ugyanis úgy gondoltuk, az lesz a mi napunk. Agárdra érve totál szélcsendben szereltünk még pár dolgot a Shantin, majd mire felvettük a vízhatlanokat, hogy kifussunk, elkezdett szemerkélni, majd esni. Vártunk kicsit, hátha eláll és fújni kezd, de nem, így négykeréken a Szúnyogszigeten kötöttünk ki, ahol egy húslevessel igyekeztünk feldtetni a kudarcot. Halkan jegyzem meg, hogy Zsófi egy hős, majdnem lekéste a szegedi vonatot, de ez egy másik történet…

Már akkor látszott, hogy kedden egész jó kis vitórlázós idő lesz/lehet. Zsófi bánatára, Ferivel kezdtünk szervezkedni, akit a munkából ráncigáltam el – mégegyszer bocs! 🙂 Kettő körül indultunk, három tájban már húztunk kifelé a kikötőből, 3-as alapszélben, 4-es befújásokkal. Igazi sportszél volt, kicsit küzdős, állítgatós. Ismét érdekes dolgokat produkált a kikötő előtti vízterület, ahol éles menetből egyszercsak majdnem meghalzoltunk, aztán pár másodpercre telejsen megkeveredtünk, ki kivel van, és most honna is fúj, de végül rendeztük sorainkat, és nagyon jót vitorláztunk. A nyugati-délnyugati irány annyira nem barátságos, főleg a kikötőbe való visszajutás szempontjából, de megoldottuk a dolgot. Több, mint két órát voltunk a vízen. Jó volt! 🙂

A hétvégére minden általun elérhető versenynaptár amatőr versenyt jelzett a VVSI szervezésében, vasárnapra. A hét elejétől fikszíroztuk az előrejelzéseket, sőt én megígértem Zsófinak, hogy lesz szél és vitorlázni fogunk. Szerdán atrtottam tőle, hogy ezzel kicsit túlvállaltam magam, de bíztam az égiekben, nem hiába 🙂

Szombaton a windfinder egész szép nappal kecsegtetett, amiből vasárnap kora reggelre 1 csomós szél lett, 11 és 14 óra között. Néhány másodpercre fennállt a veszélye, hogy mindketten visszalszunk, miután telefonon konzultáltunk, de úgy voltunk vele, hogy úgy is csak Agárdon derül ki, mi a helyzet?

Nos Agárdra érve még fátyolfelhős volt az ég. leponyváztunk, kiderült, hogy belóék nem jönnek mégsem, majd elballagtunk nevezni. A VVSI-ben HB – maradjunk ennél a megnevezésnél – megzsokott modorában közölte, hogy az a verseny “tegnap volt”, mert mindig szombaton van. A szél viszont fújdogált, és a nap is kezdett előbújni, úgyhogy morgolódva, de jókedvűen ballagtunk vissza az YKA-ba. Gyors cipőcsere, és irány a víz.

Zsófi vitte ki a hajót a nyugati-északi szélben – határozottan, ügyesen kormányozta a Shantit. Csak grósszal indultunk, a kikötőöbölbem egy fordulás közben felhúztam a génuát, és gyakorlatilag félszélben hasítottunk kifelé. Gárdonynak vettük az irányt. Kisütött a nap, síma volt a víz, 2-es szelecske fújt, kissé fordolódva, de fújt. A hajó természetesen jól futott, csobogva nyelte a kis fodrokat. A nagy tisztáson tettünk pár kört, aztán átmentünk a VVSI elé, ahol kicsit erősebben fújt. Úgy elrepült két óra, hogy szinte észre sem vettük. Nem sokkal egy óra előtt a szokásos félszélben, hátszélben húztunk be a kikötőbe ebédelni.

Ismerős mondás, hogy olyan még soha nem volt – pedig igen -, hogy visszamenjünk,m miután kijöttünk enni, ebéd után, fél kettő tájban indultunk ki ismét. Timuék az op-sokkal a nagy tisztás szélén voltak. Ismét Zsófi vitte ki a hajót, természetesen profi módon, ahogyan kell. Közben ugyan beborult, de olyan egyenletes, kifújt ketes szelünk volt, hogy a kikötőtől a Petrocelliig, egy takkon félszélben húztunk. Közben próbálgattuk a kormányegyensúlyt, alig kelett a kormányon mozdítani. Megkerültük a nádast, és vissza majdnem ugyanúgy, egy takkon. Át a VVSI elé, majd ismét vissza. Közben a Mikka is kijött, vele “meccseltünk”. Visszatérve a nagy tisztásra villámedzést tartottunk, halzoltunk és fprdultunk párat – megy ez 🙂 Aztán még egy kör a VVSi előtt, és irány a kikötő. Ötcsomóval “rongyoltunk” befelé, emlegetve, hogy tavaly a szezon elején, micsoda para volt, hogy hogy jutunk majd a helyünkre, és eveztünk széllel szemben is Frigyessel fél órán át a kikötő bejáratában :), de ez már a múlt.

Egy szó, mint száz – megérdemeltük, ezt a napot a nagyszombati fiaskóért, és mert nem adtuk fel. Remek nap volt!

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2012. április 18. szerda @ 19:47

    Szerencsére most se minket, se Nyuszit se Malackát nem kapott fel a szél.:) Talán a halk morgolódásnak köszönhető, de rekord gyorsasággal készítettük fel a hajót az indulásra, majd hajrá. Milyen jó érzés, ahogy a vitorlák szelet fognak és megindul a hajó, csobog a víz és távolodik a part.
    Délutánra már szép kifújt szelünk lett, így alkalom nyílt kicsit kísérletezni. Richárd kipróbálta milyen is az egykezes vitorlázás, két takkváltást megtett egyedül, szépen ment 🙂
    Jót vitorláztunk, járt már egy ilyen kényelmes szalonszeles hajózás 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum