Reffes hétvége

Az úgy volt, hogy amikor majdnem a nádas végére értünk, akkor egyszercsak bedudált az amúgy sem gyenge délies szélre, és majdnem megfektette a Shantit. A génuát épp előtte húztuk fel, és egyszerre gondotunk arra, ez most itt sok lesz, irány a kikötő. Kifelé menet eldöntöttük, a régi grósszal jövünk vissza, reffelve és előre fockot húzunk. Ez lett a hétvégi szerelés. Jártunk a kápolnásnyéki öbölben is. Ismét sokat tanultunk. Izgalomban sem volt hiány, napsütésben sem, és nevetésben sem. Csak ez a függőség ne erősödne 🙂

Már a hét elején remek idővel kecsegtettek az előrejelzések. Az időkép szeles apként jelezte, előbb csak a vasárnapot, aztán már a szombatot is, a windfinder pedig mindkét napra 10 csomó feletti alapszelet prognosztizált. Az is látszott, hogy ezzel együtt nyár lesz, harminc fokot közelítő hőmérséklettel, verőfénnyel. Emlékeim szerint ez nem gyakori konstelláció a Velencei-tónál, hát nagyon készültünk. Szinte folyamatosan az előrejelzéseken lógtunk. Azt már korábban eldöntötük, hogy a négyből két napot vitorlázunk. Az időjárás előrejelzés ismeretében kétség sem fért hozzá, szombat és vasárnap ott a helyünk Agárdon. Voltak ugyan logisztikai nehézségek, de ezeket is leküzdöttük, mi Évával Velencén aludtunk, Zsófi ingázott. Frigyest nélkülöznünk keleltt, viszont Judit személyében új csapattagot avattunk, ő szombaton csatlakozott hozzánk, ha jól értettem két év kihagyás után ült ismét hajóra, pláne kishajóra, vasárnap pedig Ferivel egészült ki a Shanti legénysége.

Szombaton 11 tájban értünk Agárdra. Csendes volt a kikötő, a Majthényi Zsombor Emlékverseny gyerekmezőnye már a tisztáson nyomta, erős szélben. Viszonylag gyors pakolás után – szerelni sem kellett semmit 🙂 – már iondultunk is a lányokkal. Természetesen déli szél fújt, vagyis át keleltt eveznünk a mögöttünk lévő mólószárra, hogy szélbe álljunk. Az új grószt húztuk fel, és hátszélben indultunk kifelé. Zsófi vitte a ajót, magabiztosan, igaz kicsit méltatlankodva, hogy cirkálás helyett, halzolgatnia kell, hogy kijussunk. Már itt volt néhány komolyabb befújás, 4-5 csomós tempóval húőztunk kifelé, majd félszélben Gárdony felé vettük az irányt. Úgy gondoltu ráhúzzuk még a génuát a nagyvászonra, cseréltünk Zsófival, szélbeálltam, majd nekiálltunk felhúzni a vásznat. Elakadt. Gyors szerelés, majd ejtés és úgy megindultunk, hogy csak…. Épp egy pöffbe sikerült beejteni, így hirtelen 7 csomót mutatott a GPS, aztán volt néhány másodperwc, amíg majdnem megfeküdt a hajó. Még tartottuk az irányt, de egyre cidrisebbnek tűnt a menet, éreztük, hogy sok lesz ez most, főleg a pöffökben. A nádas végén fordultunk, és elindultunk visszafelké a kikötőbe. Nem volt egyszerű menet, déli csapkodós szélben teli taklival bevitorlázni nem könnyű. Kis matekozás után azért sikerült. Ez persze azt jelentette, hogy amint beértünk a mólószárak közé, máris vad krajcolásba kellett kezdeni, és vagy 6 fordulóval sikerült az első mólószárra beállni.

Vadul krajcolnunk kellett befelé jövet...

Levettük az új grószt, összeraktuk a régit, és lecseréltük a génuát is fockra. A reffelést úgysem próbáltuk még, hát éppen itt volt az ideje. Miután a vásznakat felkészítettük, gyors ebéd mellett döntöttünk, hogy utána ne kelljen már ezért még egyszer kijönni. A sültcsirkés bagett után, változatlanul déli szélben, ismétcsak Zsófi vitte ki a hajót. Biztos kézzel kormányzott. Stabil volt a Shanti a kurtább vitorlákkal szépen húzott.

Gárdonynak vettük az irányt, majd vissza ugyanazon a takkon, és ismét vissza. Megkerültük a Petrocelli előtti nádast, forgolódtunk párat, majd visszaindultunk. Remek volt :), igaz a mancsaftok ismét eláztak, mert az erős szél korbácsolta hullámok – 30-40 centisek voltak legalább – az orrdecket permetezték, és többször becsaptak a kokpitba. A kisebb vásznakkal sokkal egyszerűbb volt a kikötés is. Beálltunk ugyanarra a helyre, hogy egy kis szünetet tartsunk. Közben megtelt gyerekekkel a kikötő, az első napi futamok végeztével őket is kifújta a szél. Ahogy a nap egyre nyugatabbra tért, békésebb lett a levegő, ezért kifutottunk mégegyszer. Már az sem szokványosl, hogy kaja után viusszatérünk a vízre, de a háromszori kifutás abszolút példátlan 🙂

Csendesebb vízen, de azért tempós köröüket tettünk. Stabilabb volt a szél, szép futtatott meneteke következtek. Már csak néhány hajó volt kint, Zsombi finnezett, az egésznapos motorozást levezetendő gondolom, és néhány szörfös nyomta még. Ismét megkerültük a gárdonyi nádast. A szél ugyan változatlanul élénk volt, mégis békésebb arcát muatta a tó. Egy fáradt szörföst kis híjján kimentettünk :), amint békésen hazafelé vitorláztunk. Zsófi vitte a hajót, hogy ne csak a kiállásokat gyakorolja. Ahogyan délelőtt és délután is, félszélben értünk az öbölbe, majd cirkáltunk. Mögöttünk araszolt a Carina, a szomszéd hajó, motorral. Az volt a terv, hogy a mögöttünk álló sorba állunk szélbe, lehúzzuk a vitorlákat, majd átlökjüka  Shantit a helyére. Nem sokkal aztuná, hogy ezt a forgatókönyvet rögzítettük, máris kiderült, nincs kikötés izgalmak nélkül. A magányos oszlopnál Zsófinak ejteni kellett volna, de a kormányhosszabbító megakadt az egyik hátsó bikában. Miután ezt az akadályt sikerült leküzdeni, egy kis pöffbe ejtettünk, majd szépen csúsztunk befelé. A fockot Judit már elengedte, s kiült a deckre, hogy lábbal tartsa majd el a mólót.

Félszélben csúsztunk, vagy 4 csomóval, amikor Zsófi közölte: a helyünkre állunk, és megejtette a hajót 🙂 A Shanti tempósan húzott befelé. Judit ugrásra készen állt az orrban, én feszültenn koncentráltam a farrkötélre, hogy azzal lefékezzem a hajót. Sikerült, az orrpuffer puhán fogta meg az orrot, miközben a hátszél tolt minket előre. Kézzel dirkeltem fel a grószt, hogy kiengedjem a szelet, majd – mert az izgalmaknak még nem volt teljesen vége – gyorsan kirántottam a  kötélfogóból a nagyvászon felhúzóját. Ezzel a mozdulattal sikerült Zsófit fejbevágnom a baummal. Még egyszer bocs! 🙂 Körülnéztünk. Kettővel odébb egy hajón, elismerősen mosolyogtak a srácok Zsófi bátor beállásán. Jó döntés volt, hiszen nem kelett evezgetni a másik oldalról, és szerencsénk is volt, hogy mindenki épp elért ahová kellett, hogy ne koccoljuk le a mólót.

Pakolás, hajtogatás, kötélrend és egyebek. Még jó, bhogy nem kelett szigorúan leponyvázni a hajót, épp csak rádobtuk. Amikor kész voltunk, Zsófival az eddig ismeretlen gondolattal barátkoztunk: holnap is jövünk 🙂

Vasárnap tízre beszéltük meg a találkozót, Évával már fél körül a kikötőben voltunk. Leponyváztunk, takarítottunk kicsit.

Erős volt a szél, még talán erősebb, mint szombaton, amikor megérkeztünk. A gyerekmezőny azért kihúzott a tisztásra. Rövidesen befutott Zsófi és Feri is. A klubház előtt a napernyő alatt üldögéltünk, mert ekkor már egészen erősen fújt. Húsz csomó körüli befújásokat mértünk. Még reffelt grósszal sem tűnt jó ötletnek kifutni. Nem is az alapszél volt kelletlenül erős, hanem a majdnem dupla akkora pöffök. Videókat cserélgettünk, beszélgettünk. Egyszercsak megjelentek a kishajók a nádasnál, motoros kísérettel.

Többen megfeküdtek a kikötőöbölben. Jó volt nézni a gyerkőcöket, ahogy magabiztosan viszik a hajóikat a csapkodós, cibálós szélben. Törékeny szemüveges kislányok tartottáék keményen kézben egy.egy cadet kormányát, aprócska fiúk ugráltak játszi könyedtséggel egyik oldalról a m ásikra, ahogyan cirkáltak befelé a sójákhoz. Néhány lézeresnek sok volt a szél, ki egyszer, mások többször is borultak már a kikötőben.

Intő jel volt ez, hogy várakozzunk, ezért aztán tettünk egy gyors sétát az Agárdi Pálinkafesztiválon, majd két zöldalma társaságában visszaballagtunk. Mire visszaértünk, a gyerekek indultak ki a vízre, mi gyors ebéd mellett döntöttünk. Ismét fűszeres csirke, ezúttal hasábbal, salátával. Ebéd után ugyan szunyókálós kedvünk volt, de elérkezettnek láttuk az időt, hjogy kifussunk. A terv az volt, hogy levitorlázunk Kápolnásnyékig, majd vissza, és aztán még majd meglátjuk 🙂

Automatikus lépések sorozata következett, átlöktük a hajót a déli szélben szokásos indulási oldalra, majd felhőztuk a reffelt nagyvásznat, a fockot meg bekészítettük. Zsófi kormányzot kifelé, ahogyan az már szokásunkká vált :), odakint Gárdonynak fordultunk, majd felhúztuk hátszélben a fockot, és megindultunk. A Shanti 5 csomós tempó közelében, kiegyensúlyozottan úszott. Hatalmas tömeg volt a vízen. Egyrészt a gyerekverseny mezőnye, akik ugyan az északi oldalon voltak éppen, de ebben a szélben gyorsan változtatta helyét a mezőny. Rengeteg szörfös és néhány kajakos. A gárdonyi sportbeach előtt felmerült a kérdés melyik oldalán vegyük a nádszigetet, de mert a déli oldalról terveztük megközelíteni a kápolnásnyéki vizetket, hát belül maradtunk. A szél megdolgoztatta Zsófit, negyedről olykor hirtelen majd hátszélbe váltott, aztán meg félből, egyszercsak szélbeálltunk. Résen kelett lenni a kormánynál, de Zsófi nagyon ügyesen, határozottan kezelte a helyzeteket. Olyannyira nyugalmas volt a helyzet, hogy én közben a fedélzetet sikáltam 🙂

Hamar a néádas átjáróban voltunk. Kissél mintha enyhült volna a szél, de trükkös volt, forgolódós. Kisvártatva előttünk volt a kápolnásnyéki templom, hátszélben közelítettünk. Néhány halzolás, az ismét megerősödő szélben. Nem sokkal nyék előtt, egy csendesebb foltban cseréltünk Zsófival. Meghalzoltunk, és elindultunk visszafelé. Az violt a terv, hogy a tisztás felé kihúzunk, majd ott a déli partnak vesszük az irányt, és partközelben megyünk visszafelé, Agárdnak. A szél azonban másként tervezte 🙂 Egyre inkább tolt az északi partnak, és egyre erősebben fújt. Kevésbbé volt pöffös, de az alapszél is igen erős volt. Percekig mentünk szionte kienmgedett grósszal, 6 csomós tempó közelében, és egyre csak az északi partot keleltt tartani. A vízen közben láttuk, hogy nagy foltokban még durvábban fúj. Felmerült, hogy esetleg csak fock-kal menjünk, de még vártunk ezzel a döntéssel. Viszont a nádas végénél úgy döntöttönk, fordulunk, és megkíséreljük ugyanazt a folyosót, amelyiken jöttünk. Csakhogy ahhoz túlságosan vissza keleltt volna mennünk. Ráadásul a szél úgy forgolódott, hogy amikor nem az északi partot tartottuk, egészen pontosan az észak-nygati irányt, akkor dél-keletnek tudtunk csak haladni, vagyis visszafelé. Vad menőverezés indult az erősödő szélben. Néhány takkal közelebb kerültünk a ízközéphez, majd megcéloztunk egy átjárót. Kicsit engedett a szél, fújhattunk egyet. Feri gyakorlatilag végig kint lógott a hajó oldalán. Középvízen értünk ki a nádasból. Tiszta negyedszeles, olykor félszeles beállítással fogni tudtuk az agárdi irányt, keresztben a tisztáson. Egészen kiegyensúlyozottnak tűnt a hajó, jó tempóban haladtunk. Zsófit ezúttal sem kímélték a hullámok, felmerült, hogy legközelebb vízhatlan nélkül nyáron sem indulunk útnak 🙂 Többnyie csak permeteztek a hullámok, de olykor átcsaptak az orrdeck fölöttt. Feri nadrágja is átázott. Viszont tempósan haladtunk, már túljutottunk Gárdonyon, amikor egyszercsak megindult a verseny mezőnye, élén a 420-asokkal, 470-esekkel épp felénk. Ráeszméltünk, hogy bekerültünk a pályára. Fordultunk, és még épp kihúztunk előttük. Ütemes takkváltások következtek. Közben felfedeztünk egy úszót a hullámos, tarajos vízben. Szörfösök és a vitorlások között lubickolt emberünk, mit sem sejtve, mivcsoda veszélyben van. Az erős szélben, a szörfösökre vigyázva kellett vinnünk a hajót. Az ereje nem csökkent a szélnek. Jó két óra elteltével belátható közelségbe került a kikötő. Nem volt kérdés… na jó felmerült a kérdés, hogy kimenjünk, vagy forduljunk még nméhányat. Zsófi átvette a fockshotot, és tettünk pár kört, majd a szokott módon – félszélben becsúsztunk. Cirkálás, és beállás – előbb a szélirány szerinti oldalra, majd vásznak le, és átevezés.

Kikötés után a nagy dilemma, előbb pakoljunk, vagy előbb csokit együnk? Sőt, esetleg palacsinta?  Ez utóbbit választottuk. Közben megjött a gyereksereg is. Harcos délután volt, de megérte, remekül szórakoztunk 🙂 A két nap során egyébként, 36,6 kilométert tettünk meg, 4,5 csomós átlagsebességgel.

1 hozzászólás

  • By feri, 2012. május 5. szombat @ 11:11

    Pazar beszámoló. Csodás hétvége volt. Adrenalinnal, embert/hajót próbáló széllel,remek helytállással, az új kamera remek felvételeivel. Mindketten(bátran mondhatom mindnégyen) sok élménnyel gyarapodtunk a két nap alatt. Köszönjük. A kölköknek külön fejhajtás a teljesítményük előtt.
    Hamar-hamar folytatást!

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum