Türelemjáték

Aki hajón unatkozik, az megérdemli – a Tramontana kormányosa, Jegenye örökbecsű mondása jutott eszembe már hazafelé jövet a kocsiban az YKA-s amatőr versenyről. Hátul a kalaptartón egy kupa csúszkált, amiért megszenvedtünk. Igazi türelemjáték volt ez, szélvadászat a javából, amiben ezen a szombaton mi voltunk a legjobbak 🙂

Az egy héttel korábbi, VVSI-s amatőr verseny igazán remek emlékével készültünk az YKA-s háziversenyre. Ahogyan az már lenni szokott, apjában többször is ellenőriztük, mit mutatnak azt előrejelző odlalak. A rövid hét elejn még elég vacaknak tűntek a kilátások, de aztán szerda környékén az előrejelzések kezdtek bíztató irányba változni, és végül péntek este felhős időt, 20-21 fokos hőmérsékletet, viszont 10 csomós sportos szelet jeleztek. Igaz néhányan megemlítették, hogy napközben is lehetnek zárporok, hel«enként zivatarok, de igazán remek napnak néztünk elébe.

Korai kelés, 8 órás találkozó Budafokon, és futás Agárdra. A kikötőbe érve, még egészen jól mozogtak a zászlók a klubház árbocán. Neveztünk, azt hiszem negyedikként, majd leponyváztunk. Nem volt kétséges, hogy ki kell próbálnunk az új grószt, amit Christiantól hozott el Beló, a waging-i verseny után. Egy három éves Fritz nagyvászon, ami gyakorlatilag makulátlan. Az anyaga dakron,d e mintha egy selyemzsebkendőt hasonlítanánk egy daróchoz, ennyivel finomabb anyag, a mi új grószuinkhoz képest. A szél északnyugatias volt, felhúztuk a helyünkön, és láss csodát, hát gyönyörűen állt. Komoly hasa volt, és sehol egy gyűrődés. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Birdy-s vitorlán valamit alakítani kell, nemcsak a hasa lényegesen kisebb, de a formája is alapvetően más. Összepakoltunk a hajóban kicsit. A kormányosértekezlet után még szöszmötöltünk kicsit, sorra húztak ki a hajók, és szépen kezdett leállni a szél. Amikor valamivel 10.15 előtt ellöktem a partot, hát nem volt meggyőző a Shanti tempója. A piros madár is akkor indult kifelé, kissé csapzott vásznakkal, és génua helyett. fockkal. A kék-fehér műanyag madarat két fiatal srác vitte ki, azon a fockot génuára cserélték. Zsófi ügyesen kimatekozott a kikötőből, gyakorlatilag nulla szélben :). Odakint épp csak annyi helyünk, időnk volt, hogy előbb Gárdonynak valami kis lendületfélét szerezzünk, és már halzoltunk is a rajtvonal felé.

Nem nagyon tudnám megmondani, milyen irányból fújt a szél, minden esetre az északi végefelé tartottunk, a nagyobb tömegbe. A nagyhajók már mind ott fordolódtak. Ismétcsak jól időzítettünk, mert az ötperces jelzésnél fordultunk egyet, majd szinta azonnal vissza a majdnem szélcsendben, és csúsztunk a rajtvonalhoz. Ott kicsit kiengedtük a vitorlákat, hogy lassuljuk, majd a rajtjelre gyakorlatilag csak be kellett húzni a vásznakat, kicsit ejtettünk és már mentünk is.

Másodiknak jöttünk el, a kék-fehér madár, a Tésur Baba előttünk járt egy fél hajóhosszal, felettünk, még feljebb a piros kzv, de mögöttünk vagy egy hajóhosszal. A nagyhajók, a Mese és a Mikka nehezen indultak meg. MI is csak szenvedtünk, de ahogy sikerült centiről centire sakkozni a schottokkal, meg a hajó súlypontjával, hogy leeben kiültem, Zsófi pedig a kieltakarón egyensúlyozott, szóval siekrült a Shantit megindítani, és átvettük a vezetést. Kicsit ejtve mentünk, hogy legyen tempónk, de igyekeztünk nem nagyob a bója alá kerülni. Úgy két-három hajóhossznyíra elnyúltunk a másik két madártól, akik néha feljöttek ránk, néha jobban lemaradtak. Minden mozdulatot kétszer meg kellett goldolnunk, és még a neheze lőttünk volt…

A bója közelében néhányszor takkot váltottunk, de igazán a jobbcsapás működött. Már távolabbról is láttuk, hogy a bója környékén van némi élénkülés, de nem akart leterjedni. A jelnél tulajdonképpen csak élesednünk kellett, és meg is indultunk. A többiek hallótavolkságban voltak, tisztán kiovehető volt, az örömük: a bójánál fúj a szél! 🙂

A kormányosértekezleten elhangzottak alapján a Vaskapu átjárón kellett bemennünk. Két takkváltással viszonylag gyorsan odaértünk, amikor azt láttuk, hogy a mezőny egy része elhúz az élénküléssel észak-keletnek, és csak néhányan, köztük a Tésur Baba követ minket. Hirtelen azt hittük rossz irányba tartunk, és elvesztettük a versenyt, de egy horgásztól megtudtuk, tutira ez a Vaskapu átjáról, de bóját, motorost nem látott. Zsófi ismerte fel a helyzetet, hogy egy másik átjáról keresztül jutunk majd arra a tisztásra, ahol a bóját kell keresni, és ekkor az is kiderült, jól döntöttünk, hogy bejöttünk a Vaskapun, mert a többieknek kint elfogyott a szele. Láttuk, hogy állnak az árbocok a nádas mögött, mi ballagtunk 2 csomó körüli tempóval. A másik tisztás bejáratához érve, egy horgász előzékenyen behőzta a zsinórjait, miután értésére adtuk, nem szeretnénk manőverezni, mert versenyben vagyunk, és elvesztenénk azt a kis lendületünket is. Mögöttünk Berger Mikinek is megerősítésre volt szüksége a horgászoktól, hogy jó bejárón jönnek-e befelé.

Békésen mentünk bfeleé a tisztásra, már a bóját is kiszúrtuk, amikor a mezőny kezdett feljönni ránk. Nem nagyon értettük mi történik, egyszercsak ott volt mellettünk a Tésur Baba, kicsit felette a Mikka, mögöttünk pedig vagy 5 méterre a piros madár. Hirtelen nagyon sokan lettünk, és nemértettük mi van a Shantival, amiért a többiek gyorsabbak. Ma sem tudom mi történt, de kéltségtelen, a kék-fehér kzv is elhúzott távolabb tőlünk – ráadásul lógó génuával, és a Mikka is előbbre járt, igaz magasabb tőlünk és a bnójától. A pirois madár egy mteren belül, szél felől előzött minket, amitől tulajdonképpen megálltunk. Megkértük őket, hogy legalább a bója alá ne szorítsanak, mert manőverezni végképp nem volt tempónk. Sportszerűek volt, nem szorítottak ki. Ők előttünk jártak úgy fél hajóhosszal, amikor azt láttam az árboc tetején lévő széljelzőn, hogy fordult a szél. Fordultunk mi is, ismét jobbcsapásra, gyakorlatilag változatlan kormányállással, kézzel dobtuk át a grószt. A Shanti – soha nem fogom ezt megszokni 😀 – ismét megindult, mintha motort kapcsoltunk volt. A piros madárban némi méltatlankodás közepette, szinte azonnal leléptük őket. A Mikka már a bója mögött volt, a Tésur Baba viszona  nyomunkban, a bója és köztünk. Előbb fordulni akartak, amit nekünk is követnünk keleltt volna, de végül nem tették. Tisztán, kényelmesen, biztonságosan befértünk volna a büjához mindketten. A Mikka és a piros madár egészen a nádas közelében voltak, onnan kellett feljönniük. A Tésur Baba nem tudni miért lelalssult, mi vettük a bóját, és elindultunk kifelé félszélben, balcsapáson. Épp szembetalálkoztunk a Mesével, aki eléggé a bója alatt jött, és a többiekkel is. Egy-másfél csomós tempóval haladtunk, nyomunkban az ismét felzárkózó Tésur Baba.

Épp csak elkezdtünk Zsófival agyalni, hogy melyik átjárón menjünk ki, mert a bóját visszafelé is venni kellett, amikor érkezett egy kis élénkülés, amit előbb az üldözőink kaptak meg, fel is jöttek komolyan ránk, de amikor megtelt a nagyvitorlánk széllel, a Shantinak nem volt ellenfele. Hirtelen felszaladt a sebbességmérő 3 csomó fölé, továbbra is lee oldalon kiülve a hajót megdöntöttük, hogy minél kisebb felületet nedvesítsünk és hasítottunk kifelé. Zsófi igaz taktikushoz méltón átlátta a helyzete. Én azon az állásponton voltam, hogy ne ott menjünk, ahol bejöttünk, mert szűkebb az az átjáró, és ha elfogy a szél gond lehet, és hátha kint is fúj. Zsófi azonban határozottan azt mondta, menjün ugyanarra, amerre jöttünk, ott a szél, ameddig lehett, addig szélre vitorlázzunk, legyen tempónk. Bejött! 🙂 Jó döntés volt Zsófi! 🙂

Mi megindultunk, és gyakorlatilag majdnem egy takkon, 3 csomós tempóval kiszáguldottunk a tisztásra. Egy gyors takkváltás volt benne, oda-vissza, hogy teret nyerjünk a nádashoz kéepst, de gyakorlatilag állva hagytuk a mezőnyt, mert mint kiderült már a palacsinták mellett, miután mi kiértünk forgolódni kezdett a szél. Mi mindenesetre magányosan araszoltunk a bója felé. Egy ideiog még kitarottot a frissülés, de aztán a bója közelkében elfogyott, és ismét egy csomós vánszorgásba kezdtünk. A bójánál halzoltunk, majd az YKA felé vettük az irányt. A mezőny, a Tésur Babaával az élén, akkor jött csak ki a nádasból, úgy 100-150 méterre lehettünk előttük.

Innen iszonyú hosszú kínlóüdás következett, hátszéles jelleggűá vánszorgással. A VVSI magasságában akadt némi kis frissülés, amiben egy lézer elhúzott felettünk.  Nagy megkönnyebbülés volt látni, hogy Zsombi a keleti bóját a kikötő előtti nádas ellentétes végéhez tette csak, nem Velencére :), de mire oda eljutottunk, az egy örökkévalóságnak tűnt, a mezőny egyre jobban lemaradt mögöttünk. A szélirányt már nem is nagyon figyeltük, nem is nagyon volt iránya. Raumos beállítással hagytuk, hogy tegye a dolgát a hajó, minél kevesebbet mozogtunk, és bíztunk a természetben. Így majdnem három óra elteltével, a lézer után másodiddként, de a tőkesúlyos hajók és a maradk közt elsőként értünk célba.

A széltelenségre jellemző, hogy mi már kikötüttünk, leszereltünk, megettük a szendvicseinket, elintéztük egyéb dolgainkat :), mire a mögöttünk abszolút harmadik helyen a piros madár befutott, mögötte szoros versenyben a Mese és a Mikka.

MIndenkinek órási gratula, aki végigcsinálta, a szomszédunk a Carina legénysége maximálisan megérdemli a fair play díjat, mert egy súlyos bútorszálítóban végigkínlódni ezt nem lehetett könnyű.

Az új (használt) grósz abszolút bevált, azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy legalább 1 csomót gyorsított a hajón, vagyis ezen a széltelen szombaton gyakorlatilag csak ezzel volt esélyünk, egyáltalán haladni. Többen meg is jegyezték, hogy elképesztőúen gyorsak voltunk, miközben gyakorlatilag nem fújt a szél 🙂

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2012. június 26. kedd @ 18:51

    Élmény volt, talán ez a széltelenség jobban igénybe veszi az embert, legalábbis a mozdulatlan ücsörgés, taktikázás, hogy mégis mitől tudnánk 0,1 csomóval gyorsabban menni.
    Élmény volt az is, ahogy az általunk még alig érzékelt frissülésre reagált Shanti és szépen megindult, jelentős előnyt szerezve ezzel magunknak.
    A nagyhajóknak minden elismerés a kitartásukért, hiszen ők alig vagy csak nehézkesen mozogtak a vizen, nem irigyeltük őket egy cseppet sem emiatt, de más miatt annál inkább 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum