Hőségmenet

Kegyetlen hőségben teljesítettük az első pályaversenyünket június utolsó hétvégéjén. Két másik madárral együtt róttuk a köröket a Nagytisztáson, jellegzetes, Velencei-tavi összevissza szélben, de aztán vasárnap déltájban volt alkalmunk egy jó kis rohanásra, megreptettük a madarakat. A kishajós mezőnyben kissé idegenül éreztük magunkat, olykor útban is voltunk :), de úgy tűnik befogadtak, úgyhogy jövőre ismét ott leszünk.

Nem volt könnyű összehozni, hogy legyen elég vándormadár az OMT Kupán, de végül velünk együtt három egység futott ki szombaton délelőtt, már jóval 30 fok feletti hőségben az YKA kikötőjéből. A Turul névre keresztelt, bár ezt még nem viselő barna-fehér vogel, a piros fadeckes és mi. Nem volt kérdéses a vitorlaválasztás, hiszen alig fújt a szél, pontosabban csíkos volt, ahogyan az már csak lenni szokott olyan sokszor a Velencei-tónál.

Jó érzés volt egyszerre kihúzni a kishajókkal, OP-kkel, laserekkel, finnekkel együtt tartottunk a versenypálya nyugati oldalán már lehorgonyzott zsűrihajó irányába. Gyengécske szélell haladtunk, pakolásztunk, bekentük magunkat. Zsófi bátran rövidujjú pólóban jött, én hosszúban, rövidnadrágban. Mindketten kalapban és sok hideg vízzel felszerelve. Nem tudtuk meddig maradunk, némi kaja is volt nálunk.

Mire kiértünk, a zsűri elkezdett matekozni a rajtvonallal, mert a forgolódó szélben nem volt könnyű lerakni az olimpiai háromszöget. Miközben le-föl csordogáltunk a nádas és az állandó zsűrihajó, a Mese között, igyekeztünk szemmel tartani a sárga bójákkal szaladgáló motorost. Valamivel negyed tizenegy után szólalt meg a háromperces jelzésünk. A kreuzbója gyakorlatilag vízközépen, tisztán keleti irányban volt. Viszonylag gyorsan lecsorgott a három perc, elrajtoltunk. Ahogyan az már lenni szokott, a Shanti a kis szellőben is meglépett, és úgy tűnt kétáhárom takkal elérjük a cirkálószakasz végét. Így is volt, miközben elrajtoltak a finnek is feljöttek ránk, mi pedige ygre inkább elnyúltunk a másik két madártól. A Turul nagyon leszakadt, a piros iygekezett velünk tartani a tempót. A raumbóját messze előtte vettük, és a leebojánál is bőven volt még előnyünk. Következett a második cirkálószakasz. A csikos szélben a piros kzv egyre jobben feljött ránk, a raumbója után már közvetlenül a nyomunkban volt, valahogy nekünk egy hangyányival előbb fogyott el a szelünk. A befutó előtti bóját már egyszerre éretük el, a belső íven betolták a hajót előttünk, majd félszélbe élesedve kitakartak minket, és megindultak. MIre a Shanti szelet fogott, már befutottak.

A szombati második futamban hasonló szélvuszonyok köött indultunk, miután kissé ismét átrendezték a pályát. A cirkálószakasz vége a déli parthoz közelebb került, a Nautis irányába kellett kreuzolunk. A rajtnál ismét eljöttünk, majd igyekeztünk egy takkon elérni a bóját, kevesebb manőver, kevesebb sebbeségveszteség alapon. A szélcsíkok nem szerettek minket. Távolabb felttünk, és kissé mögöttüónk jött a piros madár, a Turul ebben a futamban már nem indult el. A bója környékén már össze-vissza fújt, megjöttek a laserek és a finnek is. Az volt a terv, hogy a piros madarat nem engedjük magunk és a bója közé. A pályajel előtt felettünk volt, egy fordulót meg kellett csinálnunk, hogy az útjogát megadjuk, ekkor még úgy tűnt, amíg ő az északi partot húzza, mi tudjuk venni a bóját, de az újabb fordulóra kilyukadt a szél, a Shanti megállt. Egy lasert alig tudtunk elengedni, és bevallom itt elvesztettem a fonalat néhány másodpercre, Zsófi rángatott vissza a valóságba, amikor a piros madár már messze előttünk járt. Nagy nehezen mozgásba hoztuk ismét a hajót, és megindultunk mi is a raumbója felé, és hiába volt még előttünk a futam több, mint fele, nem volt elég szelünk, hogy befogjuk, pláne megelőzzük.

Az iszonyú kánikula mindkettőnk erejét nagyon kivette, mire befutottunk, és eléindulhattunk a kikötőbe, merthogy aznapra nem volt több futam. Kínkeserves menet következett az YKA-ig, hogy evezgetve, hogy egy-egy szélcsíkon vitorlázva araszoltunk kifelé.

Fürdés, ebéd, pakolás, jégkrém – ez volt a délutáni program, ja és hazaautózás mindkettőnknek.

Tudtuk, hogy vasárnap is kánikula lesz, de az előrejelzések erősebb széllel kecsegtettek. Mégis, amikor vasárnap reggel 9 tájban megérkeztünk a kikötőbe úgy hírlett, parti halasztással kezdjük a napot. Azért leponyváztunk, és felszereltünk, mire jött az újabb, hivatalos infó: 10-kor rajt. Egész élénk szélben húztunk ki a kikötőből, mindhárom madár megint a pályára tartott. Odakint élénken fújt a dél-keleti szél, mégis hosszas opályarendezés kezdődött, aminek az lett a vége, hogy mire az első futamot elindították, alaposan legyengült a szél. Azért a kreuzbójőát a finnekkel együtt vettük, jóval a piros madár előtt, néhány másodperccel az előtt, hogy visszalőtték volna a futamot. Vagy fél óra kellett, hogy visszaérjünk a rajthoz. Tizenegy felé járt, amikorra a windfinder és a guru is, 9-10 csomós szelet ígért. Láss csodát, a légmozgás egyre erősebb lett 🙂

Úgy egy jó negyedórát takolgattunk a rajtvonal mögött, mire ismét felkúszott a zsűrihajón a KZV zászló és elkezdütt a rajtprocedúra. A rajtra egész sportos lett a szél. Elsőként jöttünk el, mi pozitív, a piros madár negatív takkon. Hamar fordultunk, és megindultunk mi is a déli part felé. Hat csomós tempóvasl, olykor deckvízen rohantunk – végre repültek a madarak 🙂 a finnenk nem is értek be minket. A két kzv között, lehetett vagy ötven-hatvan méter. SZinte egyszerre fordultunk, és változatlan tempóval vágtattunk a bója felé, amit jóval a piros madár előtt értünk. el. Ejtettünk, és irány a raumbója. A szél vicceskedni kezdett, az elméletileg raumos irány helyett inkább hátszeles volt a jó. Csökkent az előnyönk, de elől mentünk, majd a piros madár lassanként feljött ránk. Az első bőszeles szakaszon történtekről legyen elég itt anyi, hogy se a Shantit, se a piros madár mancsaftját nem szerettük volna lezúzni, ezért nagyvonalúan elengedtük a piros hajót, majd miután biztonságos távbolba ért, folytattuk a versenyrt, immáron a magunk élvezetére, a friss szélben. A második cikkálószakaszon ráadásul bekerültünk az op-k és a laserek közé, a szlalomozás igen sok időt és sebsséget felemésztett, a piros amdár már jóval előtünk vette a kreuzbóját és megindult vissza. A Shantit akárhogyan futattuk, csak lefaragni tudtunk a hátrányunkból, behozni nem tudtuk azt, ez a futam is elment.

A befutó után, az egyre erősebb szélben egyenesen a kikötő felé vettük az irányt. Kissé bosszúsan a raumbója előtt történtek miatt, viszont mégis lelkesen, mert láttuk, a Shanti a verseny grósszal sportos szélben remekül repül, a travellert használva az ilyemnkor jelentklező luvgierigségét sikerült csökkenteni, de még nem múlt el teljesen. Van még mit tanulnunk, és állítgatni a cájgon, de jó volt nagyon.

Ezen a hétvégén kevesebb volt a filozófikus mozzanat és több a sportos kihívás. Alaposan el is fáradtunk mindketen. Újabb és újabb mozzanatok igazolják a sok közös vitorlázás micsoda összhangot képes kovácsolni. Valódi csapatként dolgoztunk mindhárman, vasárnap már nem volt egyetlen manőver sem, amit ne őúgy hajtottunk volan vélgre, ahogyan terveztük, ahogyan kell.

A szúnyogszigeti húsleves mellett előkerültek még a raumbójás események, de túl vopltunk a dolgon. A cél ugyanis nem több és nem kevsebb, mint maga a vitorlázás, és az jó volt 🙂

2 hozzászólás

  • By zsofi, 2012. július 11. szerda @ 19:27

    Az első pályaverseny 🙂 Tanulságos, izgalmas volt. A hőséget hol jobban hol kevésbé viseltük, de a vizek kellemes hűvösek maradtak a hűtőtáskában. Sokat tanultunk a pályaversenyzésről és a versenytársakról. A csapatmunka jó volt, megálltuk a helyünket a mezőnyben, remélem jövőre is lesz alkalmunk szerepelni.

  • By richárd, 2012. július 11. szerda @ 21:01

    Ott a helyünk jövőre is, addig meg majd még tréningezünk bójavétel ügyben 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum