Ajándék nap

Nehéz volt hinni a jó időben, miközben viharokrül, vörs riasztásról szóltak már napok óta a hírek. Csütötök éjszaka le is szakadt az ég. Mégis gy gondoltuk az nem lehet, hogy ne legyen legalább egy kis ablak a rossz időben, hogy tegyünk egy kört a tavon. Arra azonban gondolni sem mertnük, hogy a szezon egyik legjobb napja lesz ez, igazi ajándék 🙂 Napfényes, könnyűszeles, csobogós nap.Hajnalban azzal a szent meggyőződéssel ültem be a kocsiba, hogy biztos jót fogunk vitorlázni, de azért a csomagtartóba bedobtam a vízhatlan kabátot, hátha megázunk közben, mert éjjel leszakadt az ég. A napfelkeltével még megmaradtak a felhők. Utóbb tudom, Zsófi nem bízott a jóidőben reggel, ami Budafokon őszies volt. Hát valóban nem volt könnyű bizakodónak lenni, de az talán sihasem az.

MIndenesetre, amikor Budafoon felvetem Zsófit, már 30 fok körüli hőmérsékletet mutatott a kocsi hőmérője, és gyönyörűen sütött a nap. Az előrejelzések arról szóltak, hogy délután érkezik egy újabb hidegfront, széllel, esővel. Talán előtte lesz alkalom egy kis vitorlázásra – én ezt ismételgettem magamban úton Agárdra.

Gyors ebéd után, három óra tájban értünk a kikötőbe, ahol könnyű szél fogadott minket, és igai nyárias langymeleg. Nem volt kénikula, épp ideális egy rövidnadgáros, rövidőjjas vitorlázásra. Gyors átöltözés, kis eszmecsere Mikiékkel, majd ponyvázás. Olyan jól megy ez már, hogy szinte percek alatt fent voltak a vitorlák. Még egy gyors büfé menet, és irány a víz.

Észak-keleties szél volt, vagyis félszélben álltunk a helyünkön, de nem volt annyira erős, hogy ne idulhattunk volna onnan grósszal. Felhúztuk, kitoltam a Shantit, Zsófi ejtett szelet fogtunk és húztunk is kifelé. Felrántottam a génuát, hogy élesebbek legyünk és tempónk is legyen, lett is, 3 csomó gyorsan, amivel Zsófi ügyesen, egy takkon kivitte  a hajót. Amikor húzunk kifelé mostanában, mindig eszembe jutnak a tavalyi kinlódások, az első ki és beállások, a nagy fejtörés, hogy hogyan legyen…. 🙂

A CSerepes sziget felé vettük az irányt, hogy a sárga fock-kal kint egerésző rohanógép nyomába eredjünk. Ez volt Zsófi terve, és a Shanti, amilyen fürge tud lenni ilyen kis szélben is, működött a dolog. Néhány fordulóval megközelítettük őket, majd megindultunk a tisztás északi partja felé. Könnyű szélben, könnyű kézzel vitte Zsófi a hajót, állítgattuk a vitorlákat, a Shanti 4-5 csomó között hasította a vizet , épp csak annyira dőlve, hogy kis felületet nedveítsünk és jól mutassunk a sétahajón utazó turisták fényképein 🙂

A terv az volt, hogy Velence felé kerülünk egyet, viszont közben szére vitorlázzunk, vagyis amerre könnyedén tudunk haladni, arra menjünk. Semmi erőlködés, küzdelem. A ajóban ültünk mindketten, csak néha ültünk fel a deckre, mikor kicsit élénkült a szél. Nem mértük, de úgy 5-6 csomós alapszél lehetett, kitartóa észak-keleti iránnyal. A fordulók után szinte automatikusan ideális szögben hladtunk tovább, a grósz hátsóélén lévő széljelzőket nézve alig kellett igazítani egy-egy manőver után. Magunk is csodálkoztunk a rutinon, amit egyetlen év alatt sikerült felszedni, megszokni a hajót, a vitorlákat.

Néhány forduló utánlátszott, hogy inkább Gárdony felől, a Sport Beach felől közelítünk Velencéhez. Zsófi a kis nádas átjárót célozta. Könnyedén haladtunk. A rohanógép közben egy nagy spivel már szaladt visszafelé. Nagy békesség honolt a világnak ebben az alig har méter hosszú, talán két mter széles kis részén, amire olykor fehér vásznak vetettk árnyékot, kis enyhet adva a napsütéstől. Többször nézegettük azészak-nyugati horizontot, de csak néhány fátyolfelhőt láttunk. Hihetetlen volt az idő 🙂

A szél épp azátjáróból fúlyt, ezért komoly cirkálásba kezdtünk, de Zsófi nagyon ügyesen manőverezett át az alig egy hajóhossz szélességű átjárón. Odaát kicsit változott a szélirány. Pár forduló után cseréltük. Előkerült egy nyomtatott térkép, amin igyekeztünk azonosítani a nédszigeteket. Egy kis gyengülés után, visszatért a sportos szél, amiben egy takkon húztunk fel északra, a kiszemelt átjáróhoz. Tulajdonképen könnyű dolgom volt, egy csapáson átcsúsztunk, majd ejtettm hátszélbe… A szél azonban kilyukadt, vagy legalábbis meg-meg állt. Felmerült a lehetősége, egy rém hosszú, kínlódos visszatérésnek, de néhány percnyi matekozás után, ismét jött az élénkülés, ami ki is tartott szinte hazáig. A tisztásra érve kicsit élesedtünk, hogy raumban nagyobb tempónk legyen, de még így is majdnem az YKA-t tudtuk irányként tartani.

Továbbra is sütött a nap, fújt a szél, alig huullámzott a víz, és 4-5 csomóval csobogtunk visszafelé, vigyorgva, milyen remek dolog is a hajós élet. Sportolni is jó, lógni a hajó oldalán, a schottba kapaszkodva, a hevederbe akasztott lábbal, de békésen csobogni is. Tulajdonképpen mindig jó, csak hajón legyen az ember 🙂

Hamar vissaértünk a kikötőhöz, de tettünk még néhány kört a VVSI-e előtt. Néhány sportos fordulót, még az orrdecket is beviveztük. Majd úgy fél hat tájban a kikötő felé vettük az irányt. Még mindig egyenletes 2-3-as szélben, napsütésben, jó időben. SEhol a front nyoma, sehol az eső, az Armaggedon. Csak, békés, napsütés és könnyű szél 🙂

A kikötő előtt Zsófi átvette a kormányt, a terv az volt, hogy mint újabban többször is már, bent szélbe állunk, levesszük a grószt, és génuával csúszunk a helyünkre… Így volt, pontosan! 🙂 Bementünk, úgy 5,5 csomós temőóval, szélbe álltunk, lejött a nagvászon, ejtettünk és a génuával a helyünkre vitorláztunk, határozottan, tempósan.

…. és ennek a remek napnak még koránt sem volt vége. Nem kellett rohanni, régen vágytunk már erre. Kényelmesen leszedtük a vitorlákat, a génuán megragasztottunk egy kis repedést, ami a schottbekötés közelében volt. Feltekertük a grószt, majd én nekiálltam sfelrakni a traveller klemmjeire a kötélvezetőt, ami nem jött össze, de vagy fél órát eljátszottam vele, amíg Zsófi emonsta a decket. Aztán felbontottunk egy backrollst, majd egy-egy Cornyt, és ücsörögtünk a hajóban, a napsütésben, az időtlennek tűnő békében…

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2012. július 21. szombat @ 20:32

    Valóban remek volt, reggel én esélyét sem láttam egy ilyen remek vitorlázásnak, de úgy látszik jók voltunk a héten és az égiek ránk kacsintottak, köszönjük 🙂 Velünk volt a szél is, az emlegetett nádas átjárón szépen átjutottunk, Richárd sokat segített és ügyesen taktikázott. Újra meggyőzött a hajó fürgesége, hogy azonnal fordul ha a nádas túl közelinek látszik, közben szépen csobogtatva a farhullámait. Szépen, élesen mentünk át, stabilan dinamikusan 🙂
    Aztán ott volt az az élmény, hogy több mint 5 csomóval rongyolunk be a kikötőmedencébe, egy határozott kormánymozdulattal szélbe álltunk és hipp-hopp lassul Shanti, hogy aztán szépen, csendesen becsorogjunk a helyünkre.
    Végül semmi rohanás, kényelmes elpakolás, csend, nyugalom és kisimult, mosolygós arcok 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum