A verhetetlen Nirvána

Régóta adós vagyok jónéhány bejegyzéssel, és mindegyik alkalom, amikor csak vízre szálltunk, valamiért külön is érdekes. Igaz, hogy mindannyiszor tanulunk valami újat, talán csak apróságokat, de mégis mindig egy kicsit előrébb jutunk, hogy valóban vitorlázókká legyünk. Régi terv volt, egy kétnapos vitorlás hétvége, amikor nincs rohanás, csak hajózás, kikötői beszélgetés, esetleg szerelgetés, és megint vitorlázás. Szeptember első hétvégéjén Timu remek kétnapos versenyt szervezett az YKA-ban álló nagyhajósoknak.

Emlékeim szerint komoly hidegfrontot ígértek, de a hitünk a jóidőben erősebbnek bizonyult. Szombaton reggel jóidőben gyülekeztünk a nevezéshez, és a kormányosértekezletre. A mezőnyben három vándormadár indult, a Shantin kívül a Vándor Nirvána, vagyis a piros madár, amit ezen a hétvégén Majthényi Matyi kormányzott, és a Tsur Baba, amit a kikötőmesterünk, Andris vitt. A vad front helyett, fátyolfelhős ég és 2-3-as szél fogadta a mezőnyt a kikötőben. Az első napi program egy túrafutam volt, a Hosszú tisztáson kellett elvitorlázni a Vaskapuig, ott be a tisztásra az első fordítóbójához, majd vissza, és egy hosszú ezen a délelőtt előbb egy raumos, majd éles menetben a velencei Fehér templom előtt venni a másik fordítóbóját, és visszavitorlázni az YKA előtti befutóba.

A rajtnál a három vándormadár jött el elsőként, szorosan a Mikkával a nyomunkban. A mezőny az első bója után széthúzódott, az élen a Vándor Nirvánával párosversenybe kezdtünk. A Vaskaput más-más takkon vettük célba, a bóját elhagyva ellentétes takkon indultunk. A isztásra bevitorlázva egy ideig mi vezettünk, majd egy fordulóval a Nirvána meglépett. Timu nagyon figyelmesen jött a mezőnnyel, és figyelmeztetett a kis vízre, ahol kellett. A második pályajelet a a piros madár vette elsőnek, nem sokkal előttünk, majd hátszélben kezdett visszavitorlázni a Hosszú tisztásra vezető átjáróhoz. Az előnye behozhatatlannak tűnt, igaz feljöttünk rá, de nem sikerült befognunk. A legközelebb a Hosszú tisztás végén lévő jelnél voltunk hozzá, ahonnan egy hosszú raumos, olykor hátszelesnek tűnő menet következett, és a Nirvána elképesztően megindult. Azonos takkon mentünk, azonos állítással, de nem tudni hogyan, nagyon megléptek, mi is egyébként a mezőnytől. Mögöttünk már a Mikka volt a harmadik, párosversenyben a Tsur Babaval. Az YKA előtt már lefutottnak tűnt a meccs a Nirvánával, amikor mi a Cserepes sziget végénél voltunk, ők már a Nagytisztás közepén jártak, negyedszélben húztak a fehértemplom irányába. Jó kis menet volt, úgy egy-másfél perccel előttünk vették a bóját. A mezőnynek is jó szele volt, Andris és Miki is feljöttek ránk, de aztán visszafelé, sikerült stabilizálni a második helyet, bár a Nirvánát nem tudtuk megfogni. MIután befutottunk, szemerkélés kezdődött, de nem áztatta el a mezőny többi hajóját.

Annyira nem esett, hogy leponyvázzuk a hajót, inkább csak annyira, hogy mindenkit bekergessen a ház előtti napernyő alá. Ebéd után némi heverészés, majd egy remek kormányosértekezlet következett, a másnapi pályaversenyről. Timu tiszteletreméltó türelemmel avatott be az alapvető versenyszabályokba és a legfontosabb taktikai lehetőségekbe.

Délutánra egészen sportos szelet kaptunk, hét néhány hajóval, és timuval kimentünk gyakorolni kicsit a másnapi pályaversenyre. KOmoly hullámokba, komoly tempóval csapattunk 🙂 A Mikka, Timu a Petrával és mi voltunk csak kint. Úgy egy-másfél órát köröztünk sportos, 3-4-es szélben. Tanúlságos volt. Aztán, amint hűvösebbre fordult, a kikötő felé vettük az irányt. Gyors ponyvázás, és következett a pihi. Vacsora, parti ücsörgés, beszélgetés, másnapi esélylatolgatás 🙂

Vasárnap reggel 10-kor rajtolt a pályaverseny első futama, kellemes napsütésben, és 2-3-as szélben. Az első kört, amelyen a Vándor Nirvána ismét csak megfoghatatlannak bizonyult, alig valamivel több, mint húsz perc alatt teljesítették a leggyorsabbak. A szél kevésbbé volt stabil, ezért a második futam előtt módosítani kellett a pályát, amit Timu meg is nyújtott kicsit, amennyire csak a vízmélység és a szélerő engedte. A második futam is jó szélben indult. Nem adtuk fel, bár a Nirvánának volt már két győzelme, ezért behozhatatlannak tűnt az előnye. Annyira belefeledkeztünk a match race-be, hogy mözben Miki egy takkon lehúzott alattunk az északi partra, és miközben a piros madárral épp egy limányban vergődtünk, komoly tempóban jött fel a krajcbójára. Már nem volt esélyünk sem megfogni őt, és a Nirvánát sem, akinek valamivel korábban sikerült kiszabadulni a lavórból, és megindulni a pályajelhez. Mi az északi partnak fordultunk, hogy tempót szerezzünk, ahonnan nagyon veszéyles közelítet a Nono, fenyegetve abszolút harmadik helyünket. Az előző napi versenytaktikai előadás itt hasznosítul igazán, becsúsztunk a Nono és a bója közé, és – Timut idézve – elkirándultunk velük kicsit a part felé. A Fly 600-as gyors és ügyes hajó, de nem annyira, mind egy kzv, ha van szele, ezért a kis kirándulás után fordultunk és a Mikka és a Nirvána nyomába eredtünk. Egy kalóz majdnem becsúszott belső helyen, de végül nem kellett útjogot adnunk neki, így gyakorlatilag egy takkon ráfotuttunk a hátszeles szakaszra. A harmadik helyet kellett csak megtartanunk, igykeztünk felmenni a többiekre, de a Mikka verhetetlen volt ezen a futamon.

Napos időben, jó szélben vitorláztuk át a délelőttöt, remek volt a két futam. Végül abszolútban a harmadik, a madarak között a második helyet szereztük meg a regattán. …ja, és Shanti megkapta A Kikötő Legszebb Hajója vándordíjat, amit egy évig őrzünk 🙂

 

 

Nincs hozzászólás

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum