Vitorlás morzsák

Hát, ha valamit sikerült ebben az évben bizonyítani, az az, hogy elszántságban nincs hiány. Vagy őrültségben, vagy tudom is én miben. Nemerég MIkiékkel dumáltunk a büfé előtt a teraszon, amikor Csaba sem talált hirtelen szavakat, hogy ha én Balassagyarmaton lakok, akkor mi is vagyok, hogy ennyit járok Agárdra. Maradjunk a megszállottnál. Voltak napok, amikor komoly elszántság, őrültség keleltt, hogy lemenjünk, és volt, amikor az időjárás ezért megjutalmazott, és volt, amikor nem 😀

Ilyen volt például, amikor szeptember 14-én, szívünkben még a Timus káétnapos verseny melengető emlékeivel nekiindultunk. Úgy rémlik, nem voltak túl jó előjelek. Borús és szeles időt ígértek az összes siteok, de ez nem nyomott túl sokat a latban. A kikötőbe még egészen kellemes idő volt, halbványan derengett a nap, és kellemes szellő borzolt. A kapu rossz volt, így a parkolóban álltunk le, és öltöztünk, Fa Nándorékkal együtt, akik a Finn OB-re jöttek fotózni, nézelődni, szurkolni. MIre felvettük a vízhatlant és beballagtunk a hajóhoz, hát az a kis nap is eltűnt. Összefutottunk Andrással, aki először is beengedett a nagykapun, majd felvetette, kimegyünk-e vele motorossal a finnesekhez, benzint visz a rendező motorosoknak. Hát persze. Régi nagy vágya voilt Zófinak a motorozás és mikor máskor, mint egy felhős, hűvös versenyen. Mire a motorosba szálltunk, már szemerkélt az eső. Kint Nagytisztáson egész emberse hullámokon szánkáztunk, azért ez más érzés, mint a Shantival hasítani 🙂 Odakint már esett rendeesen, ahogyan kell. Viszont nagyon szép, egyenletes szél fújt. Adtunk benzint annak, akinek kellett, megnéztünk egy rajtot, majd egy befutót még, és aztán elindultunk kifelé, mivel András már bőrig ázott, nem vízhatlanban volt. Mivel a Shanti le volt ponyvázva már, vagyis így is, úgy is vizes volt, hát nekivágtunk 😀 hol jobban, hol kevésbbé esett, de esett majdnem végig, amíg tettünk néhány kört a kikötő előtt. A szél tényleg remek volt, de az idő amúgy szörnyű 🙂 Csizmánk nem lévén ázott cipőkben kötöttünk ki, ázott vitorlákkal, ázott hajóval. Nem nagyon volt választásunk, mert az eős nem nagyon akart szűnni. Nem zuhogott, csak kis szúrós szemekkel esett, mélabúsan. A vitorlákat csak feltekertük, és leponyváztuk a hajót, hogy majd a héten valamikor leugrunk kiszellőztetni, megszárítani a vásznakat. Ponyvázás után meleg ebédre vágytunk, irány a Spa. Mire leültünk egy ablak melletti asztalnál, elkúsztak a felhők, kikandikált a nap, igaz a szél is elballagott…

De ott volt aztán szeptember 7. – igen csapongok kicsit – amikor úgy emlékszem estére mentem dolgozni, de előtte leugrottunk, mert a szombat valamiért egyikünknek sem volt jó. Nem jósoltak trossz időt, visuzont szelet sem sokat. De, mint tudjuk ez nem számít. Csendes kikötős, napsütés, és kellemes szelecske fogadott a kikötőben. Ponyvázás, pakolászás és irány a víz. SZinte sima vízen, halkan, és finoman csúszott a Shanti. Velence felé vettük az irányt, a Nagytisztáson krajcolgattunk, aztán be a nádszigeteke közé, majd le a déli partnak, a hosszú betonozott partfel irányába. Az volt a terv, hogy a Petrocelli előtti kis átjárón kerülünk vissza. Jó terv volt. Néhány horgászt kikerültünk, visszacsorogtunk. Krajcolgatni keleltt, volt egy szörfös, akivel kerülgettük egymást úgy emléjszem, majd megindultunk egy tempós fél-, vagy inkább negyedszeles takkon, balcsapáson észalnak. Aztán egyszercsak, hoppp, azaz szlottty. Olyan történt, amire nem gondioltunk volna, a Shanti megült az iszapban, úgy 8-10 méterre az egyik nádastól. Nem felültünk, mert éreztem, ahogyan a bulba beletúr az iszapba, és lassan, de határozottan megfogja a hajót. Próáltunk billegtetni, széllel dönteni, majd széllel leszabadulni, de még csak fordítani sem bírtuk a hajót. Nem volt mit tenni,mentést keleltt hívni. András, Gáborral érkezett, és hátrafelé kiszabadították Shantit 🙂 ezt lkeszámítva igazi csendes, meditálós, nyugalmas, napsütis nap volt. Az a fajta hajóban ücsörgös, nem a decken koncentrálós menettel 🙂

Az idei szezonban mennyi ilyen nap volt 😀 Ott volt pl, amikor én hajnal után vettem fel Zsófit aztán leballagtunk. Kis szelecske volt, inkább csak helyi brízek fodrozták itt-ott a tavat, és ezekkel a szélcsíkokkal játszadoztunk. Aztán a parton ücsörögötünk, Timuékkal beszélgettünk, figyeltük, ahogyan igyekeznek életet lehelni a daruba, sikertelenül, majd, mint két szomorú óvodás az elromlott játék mellett, ücsürögnek a parton 🙂

Aztán ott volt, szeptember 22., amikor Béla a vízállásra való tekintettel lefújta a VVSI utolsó idei amatőr versenyét. Mikiék csak délután érkeztek, de mi lent voltunk dééelőtt, nagy szerencsénkre, mert olyan remek szelünk volt, hogy csak… Jó tempóban vágtunk át a Nagytisztáson, lent Velencémnél kerültünk egy mnádszigetet, aztán vissza. Majd a Hosszútisztáson mentünk még néhány kört, és déltájkban kivitorláztunk. Mire MIkiék megérkeztek, megállt a szél, de a versenyre épp jó lett volna. Ebéd után elmentünk Földvárra megnézni egy árbocot, vittük a futót is, hát… erre mondják, tartoztunk az ördögnek egy úttal… MIre visszaértünk, megállt a szél, azért a gyors ebéd után kimentünk Mikiékkel, és milyen naplementés képek készültek 🙂

1 hozzászólás

  • By zsofi, 2012. október 23. kedd @ 19:38

    Jó volt visszaolvasni, olyan sokminden történt, mintha mindig a vizen lennénk 🙂 Pedig nem, de megszállottan törekszünk rá, hogy minél többet ott legyünk és úgy látszik az égiek is honorálják. Remélem még idén is lesz 1-2 alkalom, amiről készülhet bejegyzés 🙂

Egyéb linkek ehhez a bejegyzéshez:

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

Önnek be kell jelentkeznie ahhoz, hogy kommentelhessen.

Impresszum